Oszladozó köd

Választási esélylatolgatások

A következő választási kampány pillanatnyilag úgy fest, mint egy ködben úszó csatamező, ahol össze-visz­sza manőverező csapatok próbálnak 1) minél kedvezőbb pozíciót elfoglalni; 2) összeverődni egy-egy magasabb zászló körül. A választási törvény újabb vál­to­za­tának elfogadásával a köd osz­ladozni kezdett, és a kis csoportok is egyre tömörebb csapatba verődnek a zász­lók körül. Ha a végleges felállást nem is lehet még leírni, a jelenlegi állapotok azonban nagyrészt véglegesnek (vagyis jövő március 31-ig, a választások napjáig), érvényesnek tekinthetők.

Elképzelhető, hogy az elnök megvétózza még néhányszor a választási törvényt, néhány dolog azonban már eldőlt. Először is az, hogy a kampány újév után kezdődik el, tehát az ünnepek miatt a hivatalos 90 napnál is rövidebb ideig tart majd. Másodszor, a választási bizottságokat a pártok alkotják majd – a jelenlegi parlamenti pártok alanyi jogon, a többiek sorsolás alapján. A küzdelem a pártlistákra leadható szavazatokért, valamint a szintén pártok által támogatott egyéni jelöltek körül zajlik majd.

A baloldal fő ereje továbbra is a kommunista párt a maga 20 % körül várható pártlistás eredményével és csekély eséllyel az egyéni körzetekben.

Az elnök- és a rendszerellenes hangulatú szavazók Olek­szandr Moroz szocialistái és Julia Timosenko Batykivscsinája között választhatnak. Ezek a pártok a 4 %-os küszöb eléréséért küzdenek majd az „adminreszursz” (ukrajnai szakkifejezés, az állami hivataloknak a választási küzdelemben felhasználható potenciálját jelenti – a szerk.) ellen, szintén csekély eséllyel az egyéni körzetekben.

A négyes szövetség, amely ezidáig a Tundra nevet viselte, most „Az egységes Ukrajnáért” név alatt száll majd harcba a kelet-ukrán, elsősorban a do­nyecki szavazatokért. A pártszövetség éléről távozott Mikola Azarov, az adóhatóság főnöke, és még nem világos, ki lesz az utódja. Annyi azonban máris bizonyos: ha nem vesznek össze ezen a donyecki és dnyipropetrivszki „nehézfiúk”, akkor a kelet-ukrán hatalompárt tarolni fog saját megyéjében, mind a pártlisták, mind az egyéni körzetek tekintetében.

A Juscsenko-féle „Mi Ukrajnánk” blokk egyesíteni látszik a jobbközépet, a Ruhot, a Reformok és Rend pártot, kiegészülve a szintén a középhez tartozónak számító Liberális Párttal és a Szolidaritással.

Ez utóbbi pártok jelenléte és az ukrán nacionalisták konszenzusának hiánya jelzi, hogy a blokk a 10-15 %-nyi nacionalista törzsszavazói bázist szeretné kiterjeszteni. Optimális esetben ez elérheti Juscsenko népszerűségi indexét, a 20-25%-ot is, amihez hozzáadódnak még majd a nyugati szavazókörzetekben megválasztandó egyéni képviselők.

Kézenfekvőnek tűnik, hogy ez a két csoportosulás megpróbálja felosztani a „vadászterületeit” kelet–nyugat alapon. Ennek a kárvallottja az Egyesült Szociáldemokrata Párt lehet, amely országosan ismert szervezet, de nem különösen népszerű, és nincs regionális bázisa. Részben ez a hiányosság magyarázza e párt hiperaktív fellépését Kárpátalján. A jelenlegi állás szerint a szocdemek éppen csak átlépve a 4%-os küszöböt egy kisebb frakciót alakíthatnak majd a következő parlamentben.

A nyitott kérdésekről. Ezek az ország vezetőinek álláspontjában érhetők tetten. Beszáll-e a küzdelembe az ország egyre népszerűbb miniszterelnöke, Anatolij Kinah? Ha igen, akkor kinek az oldalán? Nyíltan vagy a háttérben maradva?

Nem elhanyagolhatók még Kijev polgármesterének, G. Omelcsenkónak a manőverei sem, akinek egyelőre saját pártja van.

Természetesen a legfontosabb adu az elnök kezében van: kinek, mennyit mér a hatalom támogatásából a három utóbb felsorolt pártképződmény közül?

Egyáltalán, megmarad ez a három hatalompárt-jelölt vagy mások is jelentkeznek? Már nem kell sokáig várni, hogy mindez kiderüljön.

Sz. K. M.