Tüzek

Vidám, harminc körüli, jó svádájú tűzoltóparancsnok volt. Szerette a társaságot, jól élt, és nagyon zavarta, ha összesúgnak a háta mögött. Az első világháborúban orosz fogságba esett, és egy birtokra vezényelték dolgozni a kínai határ közelében. Miután a háta mögött összesúgtak a sorstársak, hogy sokat látni a földesúr feleségének társaságában, megszökött, és megkerülve a Földet, Kínán keresztül kalandos utazás után érkezett haza.

Az itthoni udvarlásokat is mindig abbahagyta, ha suttogni kezdtek a háta mögött. A gazdag és szép özvegyasszony Vasút utcai házát is gyakran látogatta, és amikor már tűrhetetlen volt a suttogó szóbeszéd, elvette feleségül hatéves kislányával együtt. Tíz év házasság után meghalt az asszony, ő pedig özvegy maradt. Miután suttogni kezdtek a háta mögött, oltárhoz vezette a tizenhat éves mostohalányát.

Csehszlovák időket éltünk, virágzott a biztosítási üzlet. Terménytárolók, csűrök, kazlak, műhelyek gyulladtak ki éjszakánként, és a biztosítók fizettek, mint a köles. A kisváros lakóinak egyik legszebb emléke az az eset, amikor leégett a patika. Csodálatos látványt nyújtott, ezer szivárvány tört az ég felé, a különböző kémiai szerek különböző színben égtek. Itt is, mint mindig, a tűzoltóparancsnok jelent meg először, és hősiesen vezette az oltást. A biztosító társaság magánnyomozókat küldött a városba, akik kérdezősködtek, szaglásztak mindenfelé. Állítólag valaki pókhálót látott a tűzhöz siető parancsnok hátán és kalapján, ami a rosszakarók szerint arra utalt, hogy nem az ágyból, hanem inkább a kigyulladt objektum padjáról ugrott elő a tűzoltóparancsnok. Egyszóval suttogni kezdtek a háta mögött, ő pedig lemondott a tűzoltóságról, és vett egy cukrászdát, amit a fiatalasszony vezetett, ő csak kisegített és felügyelt. Gyerekük nem lévén, nagy lábon éltek, pezsgős vacsorákat rendeztek, ahol vendégül látták a kisváros potentátjait.

Miután az oroszok államosították a cukrászdát, mint alkalmazottak egy darabig még dolgoztak a feleségével, majd otthagyták. Amikor az adósságairól kezdtek suttogni a háta mögött, a volt parancsnok eladta a szép Vasút utcai házat, és egy külön telken álló, inkább nyári konyha-, mint házszerű épületbe költözött a hozzáöregedett feleséggel. Sok éven keresztül gondozta virágait, szépítgette az idővel mézes­kalács­-házi­kóra emlékeztető kis építményt. Nyugodt és derűs volt, hisz elérkezett az az idő, mikor már senki sem suttogott semmit a háta mögött.

Tithli