Nagy László: Játék Karácsonykor
Bárd az ég is, meg-megvillan,
lelkeket irtana.
Hamuszürke vatelinban
jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az arany-lázas
tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták az
urak a kapukat,
döndödi dön,
döndödi dön.
Gyenge arcát üti-veri
a havas zivatar,
ha a telet kiheveri
mit akar, mit akar!
A kis istent mi megszánjuk
emberek, állatok,
kályhácskája lesz a szájunk,
szedjétek lábatok,
döndödi dön,
döndödi dön.
Könnye van csak a mamának,
az csorog tej helyett.
Soványkodó babájának
tejecskét fejjetek.
Hallgassuk, a csuda üveg
harmatot hogy csobog,
szívet nyomni kell a süveg,
megszakad, úgy dobog,
döndödi dön,
döndödi dön.
Vércsöpp fut a jeges égre,
bíbor-gyöngy, mit jelent?
Ül Heródes gyihos ménre,
gyilkolni védtelent.
Fodros nyerge vastag tajték,
kígyó a kengyele,
beledöbben a sok hajlék,
ádáz had jár vele,
döndödi dön,
döndödi dön.
Megmenekül, úgy remélem,
a fiú, a fiú,
kívánjuk, hogy sose féljen,
ne legyen szomorú.
Vígadjunk, hogy enni tud a
rongyosok új fia, –
kerekedjék, mint a duda,
orcája dundira,
döndödi dön,
döndödi dön.
Nagy László játéknak mondja a versét, karácsonyi történetkének Jézus megszületését, de senki se gondolja, hogy ezzel csökkenti a Megváltó megváltást jelentő megérkeztét. Épp ellenkezőleg: a végtelen öröm, az ujjongás és a döbbenet indítja el benne a csodáról szóló beszédet. Nem is beszéd ez, a nyelv bölcsője inkább, a magyar nyelv zenéjében és értelmében ringó kisbölcső ez – döndödi dön, döndödi dön. Annyi báj és melegség van benne, könnyekkel teli boldogság meg ide-oda topogás, sürgölődés, hogy az olvasó csak ámul. Látni az igyekvőket, a „rongyosokat”, süveg a szívhez szorítva, és van tejecske – az embernek a szíve szakad meg... Azt pedig, hogy mennyire a mienk, a sajátunk ez a kicsike Megváltó, mutatja az utolsó versszak. A jókívánságba mennyi-mennyi sajátság van belerejtve: „kerekedjék, mint a duda, orcája dundira”. De mégsem kisajátítás ez, hanem féltés, megóvás, akárcsak az a végtelen bensőségesség, hogy „kályhácskája lesz a szájunk”. És ezt a nagyon törékenynek, semminek gondolt igyekvést, ezt a féltő-ringó bölcsőcskét nem tudja legyőzni semmilyen Heródes, lehet bármilyen gyihos mén alatta. Döndödi dön, döndödi dön...
Penckófer János
