A nemzet emlékezete

Ne veszítsünk el semmit a jelenből

2001. december 21., 01:00 , 49. szám

Egy ókori bölcs a könyvtárat az emberi szellem szentélyének nevezte, a mai ember viszont inkább a múlt fontos összetevőit megőrző helynek tekinti, ahová bátran fordulhat ismeretekért. Ma egy könyvtárnak, különösen, ha nemzeti könyvtárról beszélünk, a megőrzés mellett sok egyéb funkciója is van. A rendszerváltás előtt, a szocializmus idején, a magyarországi Országos Széchényi Könyvtár missziót vállalt azzal, hogy megpróbálta eljuttatni a határon túli magyarsághoz az anyaországban megjelent könyveket és folyóiratokat. A rendszerváltás utáni politikai átalakulás pozitív változásokat hozott a határon túli magyarság számára is: a határok megnyíltak, és az anyaországgal való kapcsolattartás sokkal könnyebb lett. A szomszédos országokban élő magyarság támogatásának ügyét több közalapítvány karolta fel. Az új helyzet változtatásokra sarkallta a nemzeti könyvtárat is. Erről kérdeztem Karakas Péternét, az Országos Széchényi Könyvtár Gyarapítási Osztályának vezetőjét.

– Ez igazán összetett kérdés. A rendszerváltás előtt valóban erőteljes támogatói kapcsolat alakult ki a határon túl működő magyar nyelvű intézményekkel: újságszerkesztőségekkel, iskolákkal, könyv­tárakkal stb. Igyekeztünk hazai kiadványokat, szépirodalmi alkotásokat, szakkönyveket küldeni a Nemzetközi Csereosztályon keresztül. Az ügy felkarolása elsősorban az osztály akkori vezetőjének, Vekerdi Józsefnek volt köszönhető. Erre manapság a köteles példány beszolgáltatását szabályozó rendelet módosulása /1997/ és a könyvtár anyagi helyzetének megváltozása miatt már nincs lehetőségünk. Továbbá 1989 után alapítványok alakultak erre a célra. Például 2001-re, az Illyés Alapítvány pályázatán nyert pénzből még elő tudtunk fizetni folyóiratokat a kárpát-medencei magyarságnak, sajnos 2002-re nem nyertük el az ezt lehetővé tevő alapítványi támogatást. Ma már csak akkor tudunk adni, ha használt ajándékkiadvá­nyok vagy kiadói remittenda érkezik hozzánk. Ezekért cserébe az ott megjelenő magyar vonatkozású aprónyomtatványoknak örülnénk legjobban. Szívesen látjuk azon jelentkezőket, akik az ott megjelenő magyar nyelvű kiadványokat eljuttatnák a Széchényi Könyvtárhoz. Ha pedig funkciókról beszélünk, akkor véleményem szerint egy nemzeti könyvtár legfontosabb feladata a nyomtatott nemzeti értékek megőrzése, hogy minden magyar vonatkozású kiad­vány, azaz hungarikum a magyar kulturális örökség részévé váljon.

– A köztudat nyomtatott kiadványok alatt leginkább könyveket és sajtótermékeket ért. Ha jól tudom, a Gyarapítási Osztály számára ez jóval több dolgot jelent.

– Természetesen. Számunkra minden napjainkban megjelenő, nem könyv jellegű kiadvány is nagyon fontos, ezeket szaknyelven aprónyomtatványoknak hívjuk. Ide sorolhatók például a meghívók, programfüzetek, leporellók, gyászjelentések, kiállítási katalógusok, plakátok stb., de az időszaki diáklapok is. És éppen ezeket a legnehezebb begyűjteni, mert az esemény elmúltával a nyomtatvány általában a szemetesben köt ki, mint szükségtelenné vált papiros. Pedig a kutató számára legalább olyan értéke van, mint egy könyvnek, számára ezek a dokumentumok forrásértékűek. Például megtudhatja, hogy 2001-ben milyen kulturális élet zajlott valamelyik kárpátaljai községben. A nyomtatványokban feltüntetett információból összeáll a művelődéstörténeti kép arról a korszakról, amikor ez a dokumentum megjelent.

– Mintha csak egy múlt századi táncrendet vagy egyetemi lapot tartanánk a kezünkben...

– Gondoljunk arra, hogy a jelen emberét mindig is érdeklik a múlt történései. A múltat hitelesen, források alapján kell feltárni, a mi dolgunk és kötelességünk pedig beszerezni, feldolgozni, megőrizni a magyar történelem és kultúra múltjának és jelenének emlékeit, dokumentumait. És ha már diáklapot említett, az egyik kolléganőm azt szokta mondani, hogy soha sem tudod, hogy melyik egyetemi lapba ír a jövő Einsteinje. Ezért kéréssel fordulunk külföldön élő honfitársainkhoz, hogy gyűjtsenek össze minden napjainkban megjelenő, nem könyv jellegű kiadványt, do­kumentumot, s juttassák el azokat cí­münkre(Országos Széchényi Könyvtár, Gyarapítási Osztály, H-1827 Budapest, Budavári Palota F. épület), hogy a magyar kulturális örökség részévé váljanak, hogy napjaink olvasói, kutatói és a jövő generációi is hozzájuk férhessenek, mert a Széchényi Könyvtár a nemzet emlékezete.

Szépvölgyi Katalin, Budapest

Névjegy

Az Országos Széchényi Magyar Könyvtár alapítóokmánya 1802. november 25-én kelt és a következő napon nyerte el a királyi megerősítést. Az intézmény Pesten, 1803. december 10-én nyílt meg a közönség számára. Nevét alapítójáról, gróf Széchényi Ferencről kapta, aki azon főurak közé tartozott, akik a hungarika, azaz a magyar és ilyen vonatkozású irodalom teljességének összegyűjtését tűzték ki célul. Egyfelől meg kívánta menteni a haza szellemi örökségét, másrészt ezzel bizonyítani akarta azt, hogy a magyarság állandó, szerves része az európai nemzetek szellemi közösségének. Az általa létrehozott gyűjteményt, amely mintegy 13 000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratos művet, valamint sok száz térképet és metszetet ölelt fel, a magyar nemzetnek adományozta. Az országgyűlés 1808-ban szavazta meg a Magyar Nemzeti Múzeum megalakításáról szóló törvényt, amelynek értelmében a Széchényi Könyvtárat is beillesztették a múzeum szervezetébe. Később, az 1867-ben hivatalba lépett kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, báró Eötvös József művelődéspolitikai programjának köszönhetően, megkezdődött a könyvtár állományának teljes feltárása. Így válhatott a könyvtár 1875-től a nemzeti tudományok központi szellemi műhelyévé. Az 1910-es évektől már a jelenlegi ne­vén, Országos Széchényi Könyvtárként működött. 1949-ben a könyvtár kivált a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékéből, hivatalosan is önálló állami intézménnyé lett. 1985 óta működik a Budavári Palota F. épületében, a Tabán felé néző szárnyban. Állománya megközelíti a 7,5 millió kiadványt. Itt őrzik többek között Kossuth Lajos, Madách Imre, Kisfaludy Sándor könyvtárát, Petőfi Sándor műveinek közel 600, Jókai Mór munkáinak több mint 300 kiadását. A 20-as évektől kezdte gyűjteni a könyvtár a szomszédos országok területén élő magyarság magyar nyelvű kiadványait. Legújabb szerzeményei között szerepelnek a 20-as években Kárpátalján megjelent magyar nyelvű folyóiratok egyes számai is, egyebek mellett megtalálható a Kárpáti Futár 1922. február 9-én megjelent száma (képünkön) is.