Jönni fog

Az újév megünneplése különbözik a többi ünnepétől. Az óév végén illik afféle fogadalmakat tenni, mint hogy például január 1-jétől csökkentjük az alkoholfogyasztást, netán egy egész évre mellőzzük, lemondunk a cigarettáról, és vége-hossza nincs a lehetőségeknek, hogy mi mindenről lehet lemondani január 1-jétől, vagy mi mindent lehet elkezdeni ezen a nevezetes napon. Természetesen szilveszter után ezek a fogadalmak elfelejtődnek, újra és újra érezhetjük, hogy sajnos a szokás erősebb az emberben, mint az akarat. Ezt mindenki tudja, de azért minden évben megpróbáljuk az újévet úgy ünnepelni, hogy rendhagyó és emlékezetes legyen.

Barátaimmal a 60-as évek végén elhatároztuk, hogy Ökörmezőn búcsúztatjuk az óévet, és köszöntjük az újat. Abban az időben a Zsiguli-gyár épített egy szállodát az ottani autószerviz mellett, csodálatos környezetben, fenyőerdő mellett állott az épület. Kemény tél volt. Az udvaron tüzet raktunk, körben a hegyek szikrázó hótakaró alatt pompáztak. A szállodában vigadó társaság tíz órakor megünnepelte az újévet, mert Moszkva szerint már éjfél volt. Tizenkettő előtt néhány perccel kimentünk a tűzhöz, pezsgőt nyitottunk, és három táskarádióból, sztereóban hallgattuk a Himnuszt. Ünnepélyes pillanatok következtek a Himnusz után: egy lélegzetvételnyi csönd, és felhangzott az ismert színész hangján a Hazádnak rendületlenül... Volt valami misztikus abban, ahogy ott, a hegyek között, a téli éjszakába beledörögte a vers szavait a művész. Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor... Már sok évvel azelőtt, majd sok évig azután sem hittük ezt, de akkor, ott, azokban a pillanatokban elhittük, hogy jőni kell, még jőni fog...

Hát eljött, de nem ezt vártuk. Szinte hihetetlen, hogy a nemzet előtt távlatok nyílnak, Magyarország szabadon fejlődik, és nekünk egyénileg egyre nehezebb. De ha akkor, azon a reménytelen éjszakán elhittük a nagy változást, miért ne hinnénk el most a sokkal kisebbet? Boldog új esztendőt, barátaim! És higgyétek el, jőni kell, még jőni fog egy jobb kor...

Tithli