Üzenet

2002. január 4., 01:00 , 51. szám

A Magyar Koalíció Pártja nem szerepelt jól a szlovákiai választásokon. Nehéz politikai harc eredménye volt, hogy az önkormányzatok olyan szerephez jussanak Szlovákiában, mint még soha. Komoly munkát fejtettek ki ezen a téren a magyar politikusok is. Persze az eredmény, mármint a választások eredménye lehetett volna sokkal jobb is, ha többen mennek el szavazni. Sajnos kevesen járultak az urnák elé; a magyarok ugyan kicsit többen, mint a szlovákok, de nem elegen. A választók közömbössége a politika és politikusok sikeres lejáratásán túl emberi tulajdonságokra is visszavezethetők. Szeretik mondogatni, hogy már hányszor voltak választások, és nem történt semmi, teljesen mindegy, hogy elmegyek-e vagy sem, nekem ebből semmi hasznom. Ezek a kifogások és érvek fogalmazódnak meg gondolatban és szóban, önmagát igazolja a fanyalgó, és mások kedvét is szegi. Persze rosszul feltett kérdésre csak rossz választ lehet adni. Mert rosszul van feltéve a kérdés, ha azt kérdem, mit ad nekem a magyarságom, a magyar nemzet, a magyar érdekvédelmi szervezet. A helyes kérdésfeltevés úgy hangzik, mit adok, és mit teszek én a nemzetért, a magyarságért, az érdekvédelmet szervezni akaró magyar szervezetért. Ez a helyes kérdésfeltevés, igaz, csak akkor, ha nem vagyok gyerek, aki még csak kérni, követelni, kapni tud, adni nem; vagy szellemi fogyatékos, lelki nyomorék, akiben az önzés elnyom minden más érzést, és nem figyelem az együgyű lelkek huncutságával mások önzetlen erőfeszítéseit.

Nagyon nehéz egy lelkileg sérült nemzedéknek megmagyarázni, hogyan kell élni, mit kell tenni, hogy az, amit szeretne, amire vágyik, az erőfeszítést és közös cselekvést igényel. Egy termő gyümölcsös létrehozásához is tíz év munka, várakozás kell, és közben nem lehet feladni csak azért, mert még nem teremnek a fák. Amikor a közösség lelkileg egészséges, tudja, mit kell tennie. Az 1848-as Kossuth-nóta nem arra buzdított, hogy legyünk hősök, és harcoljunk a hazáért, ezt mindenki úgyis tudta, érezte, és csinálta. A nóta arról szólt, hogy ha Kossuth Lajos azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni.

Nem tudom, hogy a szlovákiai magyar koalíció üzenete volt félreérthető, vagy a szlovákiai magyarok öntudatával van baj. De azt hiszem, nemcsak Szlovákiában, hanem a Kárpát-medencében mindenütt tudatosítani kell a magyarokban, hogy ha jön az üzenet, akkor el kell menni. Ünnep van vagy hétköznap, esik az eső vagy fúj a szél, mindnyájunknak el kell menni, és szavazni; okosan, ügyesen, gondolkodva, nem várva, hanem csinálva csodát.

Tithli