Kótyuk István: Virágokban telhetetlen vagyok

Isten éltesse!

Dr. Kótyuk István, a filológiai tudományok kandidátusa, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanszékvezetője 1934. január 11-én született Nagyráton földműves családban. Nehéz gyermekkora volt, hiszen édesapját már hétéves korában elvesztette. Bár kitűnően tanult, egy alkalommal az iskolából is „kicsapták” politikai okok miatt. Tanítóképzőt, később egyetemet végzett. Területi lapoknál, illetve a kárpátaljai magyar rádiónál dolgozott, majd 31 éven át az ungvári egyetem magyar tanszékének tanára volt. Közben számtalan tankönyvet írt, szerteágazó tudományos és irodalmi munkásságot folytatott, ukrán, orosz, udmurt, tatár költők-írók műveit fordította. Évek óta tagja a Magyar Írószövetségnek.

– Mivel foglalkozik jelenleg?

– Jelenleg a KMTF-en folytatom pedagógusi munkámat. Emellett közreműködöm a Nyíregyházi Főiskola Ruszin és Ukrán Tanszékén készülő ukrán–magyar nagyszótár, illetve a KMTF-en a főként diákok és tanulók számára készülő magyar–ukrán kisszótár elkészítésében. Ha felkérnek, részt veszek tudományos konferenciákon és más előadásokat is tartok.

– Mostanában szokott fordítani?

– Az utóbbi időben alig, csak ha valamire felkérnek. Egyébként számtalan elfoglaltságom miatt ez régebben is így volt. Egyetlen művet, Leszja Ukrajinka Erdei regéjét fordítottam le kedvtelésből, no meg hogy próbára tegyem magam. Sikerült, irodalmi díjat kaptam érte. Ma azonban a könyvkiadás igen zilált állapotban van, fordított művekre meg épp se pénz, se igény. Az asztalfiók számára dolgozni pedig se időm, se kedvem nincs.

– Beszélne a terveiről?

– Nem vagyok tervezgető típus: mindig azt csináltam, amit kellett. Nagyon szeretek tanítani, s amíg bírok és kellek, fogok is. Azért, ha időm engedi, szeretném megörökíteni szülőfalum történelmének egy-két eseményét és néhány mozzanatot azoknak a rétegeknek az életéből, amelyekhez tartoztam – úgy, ahogyan én láttam. Gondolom, nem lenne érdektelen. Szeretnék egy kicsit pihenni is, átadni magam a kedvteléseimnek: a virágoknak, a kertészkedésnek. Szinte mániám a virág: a legkorábbi jácinttól a legkésőbbi krizantémokig – meg ami köztük virít – minden a kedvencem. Virágokban telhetetlen vagyok.

Karmacsi Zoltán