Petőfi Sándor: Téli világ
Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
A napszámos, napszámosné
Tuskót fürészel és hasít;
Daróc pólyában gyermekök
A szélvésszel versenyt visít.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Jár nagy léptekkel föl s alá
A katona az őrhelyen,
És számlálgatja lépteit;
Kínjában, mást mit is tegyen?
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
A hosszu lábu drótostót
Kopott gubáját cepeli;
Az orra érett paprika,
S hidegtől folynak könnyei.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Barangol a vándorszinész
Egy falutól a másikig;
Meleg ruhája nincs ugyan,
De mindazáltal éhezik.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Hát a cigány?... vacog foga
A rongyos sátorok alatt;
Kopogtat a szél és bemegy,
Bár a cigány nem szól: szabad!
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
Petőfi Sándor nem csupán a szabadság eszméjére, a szerelem mámorára vagy a politikai életre volt annyira fogékony. Az élet legapróbb rezdüléseit ugyanúgy érzékelte, mint a legsúlyosabb nemzeti és társadalmi problémákat. Az évszakok és a természet szépségei pedig különösen sokszor ihlették meg. Csak magáról a télről több nagy hatású, nagy-nagy élményt nyújtó költeménye jut eszünkbe. Elég most csak A puszta, télent vagy a Téli éjt felidézni, vagy ezt a mostanit, a Téli világ című versét újraolvasni, és máris milyen jóleső melegség járja át a verseket kedvelőket. Hány előadóművész hangját halljuk, ha kimondjuk ezt a két sort: „Hol a boldogság mostanában? / Barátságos meleg szobában.” De azt a hangot, amely bennünk szólal meg, amikor újra meg újra elolvassuk ezt a két sort – hát azt semmi sem tudja pótolni. Érdemes megfigyelni ezt...
Penckófer János
