A méretek

Levelet kaptam Amerikából. Colorado állambeli ismerősöm írt egy aggódó, lehangoló, szomorú levelet, melyben félelmeit, szorongásait ecseteli. Annak idején hosz­szan beszélgettünk vele Denver sétálóutcáján – mert már ilyen is van Amerikában helyenként – politikáról, megélhetésről, az életről. Ő 56-os magyar, de már igazi amerikai, amit a levele is bizonyít. Kicsit eltúlozza a bajokat, naiv és tanácstalan a problémák gyökerét illetően. Az én meglátásom szerint Amerikában a méretekkel van baj. Na, nem az objektumok méreteivel, azok hatalmasak: a Repülés Múzeumában például a valódi repülők úgy vannak felfüggesztve, mint egy lepkegyűjtemény, minden nagy és óriási. Ez rendben is van, nagyhatalom, nagy méretek. Így volt ez a Szovjetunióban is. De az emlékművek, azok tényleg túl nagyok. Például itt van Jefferson szobra Washingtonban. Külön épületben áll, de olyan hatalmas, hogy az amerikai polgár kicsinek érzi magát mellette, nem mer még rá sem nézni, valahol a magasban van ő is, szelleme is, nem lehet vele kommunikálni. Ő volt a Függetlenségi Nyilatkozat megszerkesztője, az államalapító atyák szellemi vezére, aki kemény anyagokból rakta le az Egyesült Államok alapjait, olyanokból, mint a Biblia, a becsület, a szorgalom, a munka. Ezek kitűnő alapok, ezért az amerikai bajokra a megoldás elsősorban egy életnagyságú Jef­fer­son-szobor felállítása lenne. Egy olyan kellene, mint az ungvári Petőfi-szobor, aminek a szemébe lehetne nézni, és meg lehetne kérdezni, mit szól a legutóbbi elnökválasztási huzavonához, Amerika közel-keleti „itt a piros, hol a piros” politikájához, a New York-i tragédiához, az afganisztáni döntetlenre sikerült háborúhoz, a titkosszolgálatok káderpolitikájához, vagy hogy az amerikai középiskolások olyan egyszerűen jutnak a könnyű drogokhoz, mint a Coca-Colához. Meg kellene kérdezni, mit lehet tenni, hogy az olyan óriásvállalatok, mint az Enron, melyet csak pénzügyi csalások, és machinációk tartottak életben, időben csődbe menjenek, és vezetőik ne tudják kilóra megvenni a Fehér Ház politikusait. Így lehetne sorban feltenni a kérdéseket az alapító államférfinak, és nem maradnának el a válaszok. Írásait nem ismerem annyira, hogy a válaszokat megfogalmazhatnám, bár vannak sejtéseim. Az amerikai sajtó reagálását viszont pontosan megjósolhatom. Először elcsámcsognának egy ideig azon, hogy Jef­fer­son úr, mint özvegyember hosszú évekig együtt élt egy rabszolgalánnyal, s mivel az amerikai társadalom lojális az ilyen ügyekben, lásd Clinton elnök pajzánságait, jönne az igazi támadás, ilyen címekkel: a szabadság lábbal tiprása, az emberi jogok megsértése, nacionalizmus, sovinizmus, a demokrácia halála, az egyén szabadságának semmibe vétele, és végül, de nem utolsósorban az antiszemitizmus. Ilyen vádak érnék a szellemóriás honalapítót, ha elmondaná véleményét és ajánlana megoldásokat. Persze nekem könnyű jósolni, itt van már némi tapasztalat. Nálunk, Európában a nemzetek nagyjainak szobrai sokkal kisebb méretűek.

Tithli