„Dalolás közben körém gyűltek az emberek”
Eszenyi nótafa
Ha valaki megkérdi Eszenyben, ki az, aki a legtöbb dalt, nótát ismeri, a falusiak Orbán Ferenchez irányítják az érdeklődőt. Feri bácsi a 84. életévét tapossa, már nem lát olyan jól, mint fiatal korában, a hallása sem a régi, de énekelni a mai napig nagyon szeret.
– Sok nótát ismerek, de sajnos nagyon sokat el is felejtettem már. Amit nem gyakorol az ember, azt ugye könnyen elfelejti. Olyan nóta nem volt, hogy ne szerettem volna. Akármerre mentem, akárhol dolgoztam, könnyebben ment a munka, ha nótáztam.
– Hol tanulta a dalokat?
– Ezt már nem tudnám megmondani. Négyéves korom óta énekelek. Az először hallott nótát is megjegyeztem, el tudtam énekelni. Az énekeskönyv minden zsoltárára emlékszem még ma is. Azelőtt a fiúk, lányok esténként fonóba jártak, ott sokat játszottunk, énekeltünk. Még az is előfordult, hogy míg a lány játszotta a Kútba estem játékot, addig én varrtam helyette.
– Előfordult, hogy valaki kedvéért gyújtott rá egy nótára?
– Olyan nem volt, de az előfordult, hogy dalolás közben körém gyűltek az emberek. Néhány éve Munkácson dolgoztunk egy ház tetején, én rákezdtem, aztán kis idő múlva láttam, hogy már tízen is állnak az utcán. A végén az egyikük megszólalt: hallgatjuk, mit dalol, mert mifelénk ezt nemigen ismeri senki.
Feri bácsi maga sem tudja, hányféle nóta van a tarsolyában. Ismer hallgatót, csárdást, katonanótát, táncdalt, egyházi éneket és ki tudja, még mi mindent. Az idő előrehaladtával egyre többet felejt, de amit tud, azt hajlandó közkinccsé tenni. Csak egyre kevesebben kíváncsiak rá…
– jázmin –
