A pászka

Mindenki tudja, hogy Kálmán bácsiék, egyedüliként a faluban, húsvétkor szentelt pászkát esznek. Na, nem azért, mintha nem lennének ők is reformátusok, mint mindenki a községben, hanem mert a szentelt pászkának nagy története van, ami akkor kezdődött, amikor Sztálin Jóska elhatározta, hogy már nem a donbászi bányákba hurcolja a kárpátaljai magyar fiatalokat, hanem katonának viszi őket. Elvitték katonának Kálmán bácsit is, ki Európából az Uralon túlra. Egyetlen kárpátaljai fiúcska volt vele, az Ökörmezői járás egyik falujából, az Ivánku. Nehéz soruk volt, kikacagták őket a többiek, mert nem tudtak oroszul, Ivánkut még inkább, mint Kálmán bácsit. Bendereknek csúfolták a két fiút. Nagyon sokszor kerültek a konyhára krumplit pucolni. Egy ilyen konyhai narjadnak nevezett hajnaltól késő éjszakáig tartó napon Iván összeverekedett az egyik ruszki fiúval, és miután a ruszki megkapta a magáét, hárman estek neki Ivánnak. Látta Kálmán bácsi, hogy ezt a gazemberséget nem tudja kezelni a ruszin fiú. Rutinosan közbelépett, hiszen náluk abban az időben senki nem ment úgy a bálba, hogy a csizmaszárban ne lett volna ott a kés. A verekedés abban a pillanatban leállt, mert a fiúk látták, hogy ez a kis magyar nem fenyegetőzik, ez szúrni fog azzal a hatalmas konyhakéssel. Így élt a két fiú testvérként a nagy Oroszországban. Sok év telt el azóta, a kapcsolat ma is tart. És minden húsvét nagyszombatján jön autóval az Iván veje, a Kálmán bácsi keresztlányának a férje, hoz levágva egy tejesbárányt és egy szép nagy pászkát, amit az ottani pap, a szomszédjuk külön is megszentel. Régebben nem múlt el ünnep, hogy ne látogatták volna meg egymást. Ma már nehezen mozdulnak, de a Kálmán bácsi fia orosz húsvét – így mondják a faluban – nagyszombatján felviszi a hegyi falucskába a keresztapjának, Iván bácsinak a gyönyörűen füstölt hátsó sonkát, ami minden évben az ő részükre van félretéve. Hát így jut el a szentelt pászka minden évben egy kárpátaljai kálvinista faluba.

Tithli