Sportteljesítménynek sem utolsó

Kerékpárral a munkába

Két-három évtizede még kétségkívül a pedagógusoké volt az egyik leghálásabb és legmegbecsültebb szakma. Mára nagyot fordult a világ, napjainkban egyre kevesebben választják ezt az érdemtelenül leértékelődött hivatást. Szerencsére azért manapság is vannak olyan tanárok, akiknek a szakma szeretete és az iránta érzett elkötelezettség szinte mindennél fontosabb.

Közéjük tartozik a Beregszászban élő Glagola József is, aki immár a 34. tanévét „tapossa” a Gvadányi József nevét viselő badalói általános iskolában. A fent említett jelző az ő esetében azért is helyénvaló, mivel az életkorát tekintve a hatodik X felé közeledő tanár úr mindennap kerékpárral teszi meg az oda-vissza mintegy 30 kilométert a Beregszász–Badaló útvonalon.

– Jónéhány éve az orvosok javaslatára kezdtem el biciklizni, akik az érszűkület által kiváltott lábfájásos panaszaim miatt tanácsolták, hogy mozogjak többet – mondja az alsó tagozatosokkal foglalkozó Jóska bácsi. – Később aztán, az autóbuszjáratok rendszertelenné válása után már nemcsak hobbi, de kényszer is lett számomra a kerékpározás. Délelőttönként a muzsalyi hegyen fekvő kis háztájimra szoktam kikerekezni, délben pedig Badaló felé veszem az irányt.

Ha a tanár úr napi kerékpárútjait összeadjuk, akkor közel 50 kilométernyi távolság jön ki, ami bizony még sportteljesítménynek sem utolsó. A magunk mögött hagyott tél viszontagságos volta ellenére Jóska bácsi hiányzása miatt az idei tanévben még nem maradt el óra a badalói 4. osztályban. Talán ezért (is) becsülik és értékelik nagyra a tanár urat az itteniek.

(tamási)