Suska a világhálón?

Visken ismét virágzik a csuhéfonás

Visken nagy hagyománya van a kukoricacsuhéból készült dísztárgyak készítésének. A helyi szövetkezetben egykor egy egész kisüzem szakosodott a csuhé alapanyagú bevásárlószatyrok fonására, melyeket a Szovjetunió üdülővárosaiban értékesítettek. A szuvenírkészítés nem hozott ugyan túl sok pénzt a konyhára, de biztos jövedelemnek számított szinte minden családban.

A munkanélküliség kényszerének hatására az elmúlt években ismét egyre többen elevenítik fel suskafonási tudományukat, és ma már ismét majd minden háztartásban foglalkoznak vele.

– Régen is a pénzszűke miatt kényszerültünk kosárkötésre, jómagam tízéves koromban fogtam először csuhét a kezembe – mondja az idén 66 esztendős Varga Sándorné. – Húsz év kihagyással most megint a suskázás hoz némi pluszjövedelmet a házhoz, igaz, nagyon meg kell érte dolgozni. Az 1-1,5 hrivnyás darabonkénti felvásárlási ár ugyanis a gyakorlott suskázók esetében is csak 40 kopijkás órabérnek felel meg.

A Visken készült csuhéportékák nagy része ma Budapesten kerül eladásra – tudtuk meg az egyik viszonteladótól. Főként az óvodák fogadják szívesen a kukoricahéjból font kenyeres kosarakat, zsebkendőtartókat, ikebana-alapokat, mivel nemcsak mutatósak, hanem olcsóbbak is, mint a műanyagból készült termékek. A dísztárgyak egyik magyarországi rajongója nemrég felajánlotta: a világhálón is megjeleníti a viski szuveníreket, így keresve szélesebb felvásárlói piacot számukra.

P. Zs.