Illegalitásban, de töretlen hittel

Papképzés a Munkácsi görög katolikus Egyházmegyében

A munkácsi püspökség 1776-ban kapta meg Mária Teréziától a feloszlatott jezsuita rend ungvári kolostorát, annak templomát, papneveldének pedig a Drugeth-várat. Így lett a vár évszázadokon át a papok alma matere. Barcsinszky püspök 1777-ben az egyházi iskolát papi szemináriummá szervezte, mely az 1940-41-es tanévig Hittudományi Líceum, majd 1949-ig Ungvári Görög Katolikus Hittudományi Főiskola titulus alatt működött.

A második világháború eseményei megpróbáltatások egész sorozatát indította el területünkön. 1944 őszén a várban székelő görög katolikus hittudományi főiskola épületét a szovjet hadsereg elfoglalta, ezért a kispapokat bizonytalan időre hazaküldték. 1945 szeptemberétől az iskolákban betiltották a hitoktatást. Mivel Romzsa Tódor püspök különösen fontos feladatának érezte a papi utánpótlás biztosítását, többszöri próbálkozás után elérte, hogy a vár épületének egyik szárnyát újra használatba vehessék a kispapok. A főpásztori felhívásra 30 klerikus jelentkezett tanulmányai folytatására.

Az Ukrajnai KP Kárpátontúli Területi Végrehajtó Bizottsága 1946. november 29-én hozott titkos határozatot az Ungvári Görög Katolikus Hittudományi Főiskola bezárásáról, „az Unió melegágyának” titulálva azt. Látva a helyzet komolyságát, Romzsa püspök felhívta a felszentelés előtt álló kispapok figyelmét a rájuk váró megpróbáltatásokra, illetve a civil pálya nagyobb „biztonságára”. A teológusok azonban vállalták hivatásukat, és a következő három esztendőben 32-en vállalták a pappá szentelést, illetve Krisztus követését.

A sztálini önkényuralom célja az volt, hogy a kárpátaljai görög katolikusokat elszakítsák a római pápa fennhatósága alól, s a moszkvai pravoszláv pátriárkának rendeljék alá. Az ellenszegülő papok börtönbe kerültek, s a hívek nagy része akarata ellenére pravoszlávvá lett. Ily módon a görög katolikus egyház 1949 és 1989 között a korai kereszténységhez hasonlóan, katakomba-egyházként, illegalitásban működött. A szűk családi körben, titokban végzett istentiszteletek, keresztelők és temetések voltak a hit pillérei. A papok száma igen megcsappant: 1952-ben, a papok letartóztatásainak befejeztével, mindössze 47 görög katolikus pap szolgálta titokban a híveket.

Chira Sándor, 1956 szeptemberében szabadulva a lágerből, azonnal hozzálátott püspöki kötelezettségeinek ellátásához. Egyházmegyéje újjászületésének és megerősödésének érdekében a papszentelést tartotta a legfontosabbnak, ezért csakhamar újjászentelte az 1949-ben likvidált főiskola négy végzős teológusát. Papi tevékenysége miatt Chira Sándor prelátus-kanonok, titokban felszentelt püspök, végül a hatóságok által kitiltatott az Ukrán SzSzK területéről. Ezt követően a távoli Karagandából volt kénytelen ellátni a püspöki teendőket és igazgatni a papi utánpótlás és felszentelés további menetét.

Murányi Miklós Apostoli Vikárius halálát követően (1979. január 2.) a Munkácsi Egyházmegye irányításának minden nehézsége és problémája a titokban püspökké szentelt Szemedi János vállára nehezedett. A legnagyobb feladatot az illegális papképzés működtetése jelentette, hisz ez nagy kockázattal járt. Ekkor három idős pap (dr. Ortutay Elemér, Halavács József – Ungvár, Lyahovics Miklós – Rahó) foglalkozott a „magántanuló” papjelöltek oktatásával, saját lakásukon fogadva őket. A tanároknak nemegyszer kellett elszenvedniük a házkutatások kellemetlen óráit, jegyzeteik elkobzását, pedig már a XX. század hetvenes éveinek második felében jártunk. Ilyen körülmények között tanult Kovács Konstantin, Szokol Pál, Petki Sándor, Chvaszta Vaszil és Hátrák József, akiket 1980 augusztusában szentelt pappá Chira Sándor püspök, még mindig titokban.

Öt év szünet után 1986-ban ifj. Szabó Konstantint, egy évvel később Babinecz Vaszilijt és Berecz Lászlót szentelik pappá, szintén illegalitásban.

1989-ben a kijevi Vallásügyi Tanács elnöke bejelentette a görög katolikus egyház legalizációját és a közösség bejegyzését. 1990 júniusában a Zakarpatszkaja Pravda című újság közli, hogy a Munkácsi Püspökség jogi személyként bejegyeztetett.

Elérkezett az első nyilvános papszentelés Drágabátfalván, ami négy évtizednyi üldöztetés után szenzációs eseménynek számított. Szemedi János főpásztor 1990. augusztus 26-án pappá szentelt négy családos, már nem fiatal papjelöltet: Hrabár Tamást, Szücs Istvánt, Kubinyi Gábort és Pajkosi Miklóst, akik szintén az illegalitás nehéz évei alatt készültek fel a papi hivatásra.

Az egyházmegyében később újraindul a nyilvános papképzés. A Papi Szeminárium 1990. november 4-én ideiglenesen Munkácson kezdi el működését, mivel az ungvári elkobzott oktatási intézményekből az állam egy épületet sem adott vissza az egyháznak.

1992. június 28-án Szemedi János megyéspüspök Minaj határában megszenteli a Romzsa Tódor nevét viselő új Hittudományi Főiskola alapkövét. Az 1993/94-es tanévben a nőtlen papnövendékek már ebben az intézményben tanulhatnak, igaz, egyelőre csak néhány konténerházikó áll rendelkezésükre. A következő év szeptemberében átadták az új főiskola egyik épületszárnyát, amikor is véglegesen elkezdődött a nyilvános papképzés és oktatás, megszűnt a levelező képzés.

1990–99 között a Romzsa Tódor nevét viselő Hittudományi Főiskola 86 papot adott a Munkácsi Egyházmegyének, közülük 79-et Szemedi János megyéspüspök szentelt fel.

Bendász Dániel
görög katolikus esperes