Kárpátaljai színészek az új Nemzetiben

A Nemzeti Színház születése

2002. március 15. nagy nap volt a magyar színház történetében: ezen a napon avatták fel Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának bemutatójával Budapesten az új Nemzeti Színházat. A Szikora János által rendezett darabban két kárpátaljai színész, Kristán Attila és Vargha József, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei is színpadra léptek. Azóta is rendszeresen visszajárnak a Nemzetibe, hiszen havonta öt-hat előadást tartanak a darabból. Próbákról, előadásokról és egyebekről beszélgettünk az épp hazaérkezett két színésszel.

– Hogyan esett rátok a választás?

Vargha József: – Nem tudjuk, de tény, hogy Szikora János bennünket kért fel. Elképzelhető, hogy látta az előadásunkat, hiszen korábban a beregszászi társulat is színre vitte Az ember tragédiáját. Szerintem a darabban sok különböző karakterre volt szüksége, amit a Nemzeti jelenlegi színtársulatával nem tudott volna megoldani. Talán emiatt van az is, hogy nagyon sok helyről jött össze a gárda.

– Mennyiben más ott játszani?

Kristán Attila: – Annyiban biztosan más volt, hogy nem ismertük egymást. Az is érdekes érzés volt, hogy lát(hat)tuk, ahogy egy színház megszületik, ahogy egy új dolog elkezdődik. Ez mindenre rányomta a bélyegét. Jó volt látni, ahogy napról napra épült a teátrum. Előfordult a próbák során, hogy mikor bementünk, még nem volt ott az az ajtó, amelyhez másnap már lépcső is vezetett.

– Milyen volt együtt játszani a budapesti „sztárokkal”?

Kristán Attila: – Mindenki normálisan viselkedett. Akárhonnan érkeztünk is, mindnyájan színészek voltunk, megpróbáltunk megfelelni saját magunk és mások elvárásainak.

– Miben különbözik Szikora János rendezői munkastílusa a Vidnyánszky Attiláétól?

Vargha József: – Szikora „rendezőcentrikus” rendező, aki a színészt nem nagyon veszi figyelembe, mi legalábbis valahogy ezt éreztük. Ő többnyire a főszereplőkkel volt elfoglalva, a többiektől pedig elvárta, hogy sok mindent önállóan oldjanak meg. Vidnyánszky Attilával már hosszú ideje dolgozunk együtt, s olykor fél szavakból is értjük, mit kíván tőlünk, így most különösen hiányzott a rendezői visszajelzés.

– Hogy sikerült a bemutató, milyen élményeitek voltak?

Kristán Attila: – A premier előtt sok kétkedés bujkált mindnyájunkban az előadással kapcsolatban. Mindenki a nézők reakcióját várta. A közönség nagyon hálásan, jól fogadta és fogadja most is az előadásokat.

Vargha József: – Mivel a rendezőnk a főszereplőkre koncentrált, ezért kezdetben olyan volt, mintha sötétben tapogatóznánk. A próbák végére mégis oldódott a hangulat, felszabadultan tudtunk játszani a premieren.

kozi