Gróf Teleki József
Neves földijeink
„a hagyományőrző és a felvilágosult gondolkodó”, Békés és Ugocsa vármegye főispánja, költő, könyvgyűjtő, koronaőr.
A XVIII. században a francia felvilágosodás eszméi Magyarországon is elterjedtek, s ebben jelentős szerepet játszottak azok a főúri családból származó ifjak, akiket „világot látni” küldtek Nyugat-Európába. Ezeknek az ifjaknak módjuk nyílott megismerni különféle irodalmi és művészeti alkotásokat, tudományos eredményeket, színházi előadásokat. Összehasonlíthatták a hazai viszonyokat más országok természeti-társadalmi viszonyaival.
Ilyen világot járt utazó volt Teleki József, aki 1738. december 21-én született Huszton, Habsburg-hű protestáns családban. Hazai tanulmányainak befejezése után – egyik tanítója a tudós Bod Péter volt – 1759-ben indult el „teli erszénnyel” Nyugat-Európába. Svájcban, Hollandiában, Franciaországban és Bécsben töltött hosszabb időt. Élményeiről naplójában számolt be eleven színekkel. Különösen érdekesek a Franciaországról szóló bejegyzései.
1760. november 18-án a francia király, XV. Lajos is fogadta: „Reggel 8 órakor megindulván innen Párisból, 10 órakor Versailles-ban voltam… A király ilyenkor szokott öltözni, azaz lejbiját és rockját felvenni, a haja még fésületlen és buglyos volt. Nem tudom, honnan származik a szokás, hogy ott a sok embereket az öltözésnek csudálkozására hívják … A király rendes termetű, egy kissé jó testtel van, inkább még hitván, a szeme gesztenyeszín, sőt barna. Ami kvalitását illeti, úgy tetszik az, amit az egész világ tud, hogy az esze egeket nem hasogat. Egyébiránt jó, csendes természetű, szánakozó, adakozó király, hanem a testi bujaságnak nagyon ráadta magát”.
Volt alkalma megismerkedni a század két híres gondolkodójával, Rousseau-val és Voltaire-rel.
„Voltam Rousseau uramnál, Montmorencyban. Ide húzta meg magát Rousseau uram már 7 esztendőtől fogva. Igen jó szívvel várt… Bémenvén hozzá, egy … rút, fótos schlafrockban találtuk, s ha nem tudtuk volna, hogy Rousseau, valami piszkos vargának gondoltuk volna, kivált, olyan minden csinosság nélkül való szobában, ahol eszik és főznek is…
Rousseau uram ránézve mintegy 45 esztendős ember, kicsiny inkább, mint nagy, testére nézve vékony is, egy kissé meggörbedt. Friss és eleven beszédű, éles elméjű, ítélete is jó, gondolata éles, s jól ki tudja adni, mert ma nem hiszem, hogy senki hathatósabban írjon nála…”
Voltaire uramot „kissé távol a házától egy szántóföldiben az ekéje mellett” találta. Aztán bementek a házba, s az író megmutatta a szobáit és „egy kis teátrumot, amely akkor készítettetett, hogy jó barátival játszódhasson; ez ugyancsak akkora, mint egy közönséges jókora szoba. Maga igen száraz ember és csaknem a halál néz ki belőle, a szemei ugyan elevenek. Öreg már, de elég tréfás és vidám. A vallásról nem sokat állít. Mikor beteg, akkor, amint mondják, igen félénk és alacsony szívű.”
Teleki naplójából a kortársak még sok más érdekességet is megtudhattak, de utazásainak eredménye volt az a sok könyv is, amelyet Európából hazahozott.
1766-ban elfogadta a marosvásárhelyi királyi tábla assessori kinevezését. 1769-ben Itáliába utazott. Birtokainak jövedelméből telt az úti költségekre. Erdélyben és Magyarországon is voltak birtokai. Vidékünkön többek között Dolhán volt kastélya, és ott üzemeltetett egy papírmalmot. Pesten házat bérelt. Főúri barátaival és a pesti egyetem tanáraival együtt a filozófia magyar nyelvű művelését szorgalmazták.
1782-ben Békés megye főispáni adminisztrátora lett, s ez év október 15-én pedig Sztáray Mihály utódaként Ugocsa megye főispánjává iktatták be Nagyszőlősön. A beiktató beszédet egyik jó barátja, báró Orczy Lőrinc, nemesi testőrköltő mondta – a szokástól eltérően – magyar nyelven. 1784 végén a vármegyerendszer megszüntetésekor az északkeleti megyékből létrehozott közigazgatási kerület székhelye Munkács lett, s a kerület irányítójának báró Lévay Simont nevezték ki, ezért Teleki Józsefnek le kellett mondania a főispáni tisztségről… 1790. április 29-én azonban visszakerült a helyreállított Ugocsa vármegye élére, s a haláláig, 1796. szeptember elsejéig betöltötte Ugocsa megye főispáni tisztségét. Bár nem lakott a megye területén, még huzamosabb ideig sem tartózkodott itt – ezt akkor nem várták el a főispánoktól –, de részt vett a megye éves közgyűlésein. Még élete utolsó évében, nagybetegen is Nagyszőlősre készült utazni. Állandó levelezésben állt az alispánnal és más megyei tisztviselőkkel, irányította a pénzügyeket, véleményt mondott a gabona- és takarmányajánlások ügyében, az újoncállítás kérdésében. Különösen foglalkoztatták a már korábban tervezett, de a megye átszervezése miatt félbemaradt új megyeháza építési munkálatai. Nagyrészt neki köszönhető a még ma is fennálló ugocsai vármegyeháza felépítése, amelyet majd 1898-ban két szárnnyal bővítettek, s az jelenleg a Perényi Zsigmond magyar középiskolának ad otthont.
Teleki Józsefnek számos költőbarátja volt a felvilágosodás korában, s maga is írt verseket, amelyek 1829-ben „Gróf Teleki József Ugocsa Fő Ispán Koronaőr. Csász. Kir. Kamarás és Belső Titkok tanácsosának Versei” címen a Felső-Magyarországi Minervában nyomtatásban is megjelentek.
Keresztyén Balázs
