2002. június 21.

„Mikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, két ördögtől megszállt ember jött szembe vele…” (Mt 8, 28-9,1)

Egy felvilágosult, tudományokban jártas 21. századi embert talán még nevetésre is bír ez az evangéliumi történet. Azonban nincs okunk a nevetésre, mert egy veszélyes és valós dologról számol be Máté evangélista. Nem tehetjük meg azt, hogy nem beszélünk a gonoszról, mert míg élünk, a céltáblái vagyunk. „Ő” nem nyugszik addig, amíg meg nem szerez magának; ráadásul nem sokat kell küzdenie értünk.

A gonosz ugyanis nem egy lólábú, hosszúfarkú, szarv­val rendelkező valami, ahogy a mesékben látjuk, hanem ahogy Jézus Krisztus mondja: „báránybőrbe bújt farkas”, és azt lesi, mikor nyelheti el az embert. Figyel, körbejár, megkeresi a gyenge pontjainkat és észrevétlenül megszállottakká tesz. Nem tudjuk, honnan és mikor támad, sőt nagyon sokszor nem is akarunk tudni róla. Eleinte a kis bűnök kerítenek a hatalmukba, de később már a nagyok sem okoznak lelkiismeret-furdalást. Az ember ugyanis nem akar rosszat, amikor megissza az első pohárkával, a családtagok mégis rettegnek, mikor meglátják önkívületbe kerülten. Az a fiatal sem akar rosszat, aki elindul a „barátaival” szórakozni, de félholtra vernek valakit azért, mert talán nincs cigarettája.

Belátjuk-e, hogy a gonosz uralkodik felettünk és a világ felett? Csak akkor van esélyünk a szabadulásra, ha elismerjük gyengeségünket. Csak akkor leszünk szabadok, ha Jézus Krisztus oltalmába „menekülünk”. Neki van hatalma a sátán felett, és ebből a hatalomból mi is részesülhetünk, ha imádkozva kérjük. Jézus nevére ugyanis meghajlik minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.

Váljunk a világosság fiaivá, hogy így a bűnnek és a gonosznak is legyőzői lehessünk. Tanuljuk meg a szeretet művészetét, fogadjuk szívünkbe Isten evangéliumát, mert csak így kerülhetünk ki győztesen a csatából, melyet mindnyájunknak meg kell vívni.

Szűcs Béla, görög katolikus paróchus, Palágykomoróc