2002. június 28

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt. Fil. 4,6</p>

Az embereket kérdezve sokan azt mondanák, hogy az aggodalmaskodás olyan pesszimista előrelátás, amitől az ember önmaga fél. Valójában az aggodalmaskodás nem más, mint a hit, az Istenbe vetett bizalom csődje.

Mi, keresztyének is gyakran aggodalmaskodunk, pedig nálunk ez többszörösen is a csődöt hirdeti. Mi tudjuk, hogyan szabadít meg bennünket Isten, hogy egy hajszál sem eshet le a fejünkről az ő akarata és tudta nélkül. Az aggodalom megfoszt az élet örömeitől. Mindezt látja a körülöttünk lévő világ, s hiteltelenné válik bizonyságtételünk. Szépen és tisztán tudunk beszélni az Istenbe vetett hitről és a gondviselésről, s mégis... Aggódunk az öltözködésünkért, az eledelünkért, jövőbeli boldogulásunkért, gyermekeinkért – talán nincs is életünknek olyan kérdése, ami miatt ne tudnánk aggodalmaskodni. Hadd szólítson hát meg minket az ige: semmi felől ne aggódjatok. Ebben benne van minden, amiért egyébként aggódni szoktunk, s amire nézve bizalmatlanok vagyunk az Isten iránt. Isten az aggodalmaink helyett egy másik, sokkal csodálatosabb utat ad.

Az igerész második fele feltételezi azt, hogy az embernek rendszeres közössége van Istennel: imádságok, könyörgések minden alkalommal. Ez alapfeltétele a kérdés rendezésének. Csak akkor tárhatja az ember Isten elé félelmeit, kérdéseit, ha nemcsak a bajban sóhajt fel hozzá, hanem folyamatosan vele éli hétköznapjainak kisebb-nagyobb eseményeit.

Milyen hálaadással tárjuk fel kívánságainkat? Olyannal, amely visszatekint. Emlékezz azokra a pillanatokra, amikor átélted az Isten csodálatos szabadítását. Ezek minden bizonnyal hálát fognak kiváltani a szívedben. Ezzel a hálával mehetünk Urunk elé kéréseinkkel, könyörgéseinkkel. Ez a hála óv meg bennünket a felelőtlenségtől, ebben benne van az Istennel közösen tervezett jövő. Amikor imádságaink, könyörgéseink hálával telnek meg, aggodalmaink Istennel megharcolt jövőkérdésekbe kell, hogy átvezessenek. Ha Istennel együtt tervezzük, vele együtt gondoljuk át jövőnket, hálaadással megemlékezve eddigi szabadításairól, az ő kezébe téve a jövő megvalósulását, akkor minden bizonnyal eltűnik az aggodalom a szívünkből, hiszen Isten megajándékoz bennünket a belső békességgel, megelégedéssel.

Taracközi Gerzson, beregszászi református lelkipásztor