Vasárnapi üzenet: 2026. június 14.

Krisztusban kedves Testvérek!

„A test lámpása a szem. Ha szemed ép, egész tested világos lesz. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul.”          

(Mt. 6, 22–23)

Jézus ma egy különös képpel tanít bennünket: „A test lámpása a szem.” Nem csupán a fizikai szemünkről beszél, hanem arról a belső látásról, amellyel a világot szemléljük. Milyen a szemem? Mit nézek nap mint nap? Mi tölti be a gondolataimat és a szívemet?

Mert az ember nemcsak a szemével lát, hanem a szívével is. Ugyanazt a helyzetet két ember egészen másként tudja szemlélni. Az egyik mindenben a problémát, a veszélyt és a hiányt látja. A másik ugyanabban a helyzetben felismeri a lehetőséget, a tanítást, sőt Isten jelenlétét is. Nem a világ változik meg körülöttük, hanem a tekintetük.

A mai világ különösen harcol a szemünkért. Naponta számtalan kép, hír, videó és információ vesz körül bennünket. Látjuk a botrányokat, mások sikereit, és sokszor észrevétlenül is ezek kezdik alakítani a szívünket. Ha folyton a félelmet nézzük, félni fogunk. Ha az irigységet tápláljuk, elégedetlenek leszünk. Ha csak a hiányainkra figyelünk, soha nem leszünk boldogok.

Ezért kérdezi ma tőlünk Krisztus: mire szegezed a tekintetedet? Csak a gondokra? Csak a bizonytalanságra? Csak arra, amid nincs? Vagy észreveszed azt is, amid van? Észreveszed-e Isten gondoskodását, a szeretteidet, az egészségedet, a mai nap ajándékát?

Jézus azért kapcsolja össze a látást és az aggodalmaskodást, mert amire nézünk, az tölti be a szívünket. Ha csak a problémákat látjuk, a félelem lesz úrrá rajtunk. Ha azonban Istenre tekintünk, akkor a gondok között is megőrizzük a reményt. Nem azért, mert minden könnyűvé válik, hanem mert felismerjük: Isten jelenléte nagyobb minden nehézségünknél.

Ne engedjük, hogy a félelmek, az aggodalmak vagy a világ zajai elhomályosítsák lelki látásunkat, hanem tanuljuk meg felismerni Isten jelenlétét életünk mindennapjaiban. Mert amire nézünk, az formál bennünket, amit szívünk középpontjába állítunk, az határozza meg életünk irányát. Ha tekintetünket Krisztusra emeljük, akkor az Ő világossága ragyog fel bennünk, és ez a világosság reményt, békét és erőt ad nemcsak nekünk, hanem mindazoknak is, akikkel utunk során találkozunk.

Pősze Gergely
görögkatolikus áldozópap