A csirkekeltetőtől a kerti szökőkútig
Molnár Endre, az oldalirányos kombájnvontatás megalkotója
A forgolányi születésű Molnár Endrét gyermekkora óta érdekli a technika. Számos saját fejlesztésű ötletes eszközt készített, többek között csirkekeltetőgépet, szökőkutat, házába liftet, terménydarálót, kombájnvontató szerkezetet. Népes parasztcsaládból származott, ezért tanulni csak a katonai szolgálat letöltése után volt lehetősége. Ekkor végezte el levelező tagozaton a Nagyszőlősi Politechnikum elektrotechnikusi szakát, később pedig a Lembergi Mezőgazdasági Főiskola Gépészmérnöki Karán tanult tovább.
– Mi volt az első szerkezet, amit elkészített?
– Már gyermekkoromban nagyon érdekelt a technika. Amikor aztán a falunkat is elérte a villamoshálózat – 13 éves lehettem akkor –, rögtön elkezdtem a villamossággal, az elektromágnesességgel foglalkozni. Készítettem elektromos zárakat, kaputelefonokat is és egyéb automatikákat is megpróbáltam a villamos energia segítségével működésbe hozni, több-kevesebb sikerrel. Már ekkor megpróbálkoztam egy csibekeltető elkészítésével. A szerkezet még igen kezdetleges volt, hiszen minden kézi irányítást igényelt. Aztán 1988-ban ezt az elképzelésemet továbbfejlesztve egy teljes egészében automata keltetőgépet dolgoztam ki, amelyben egyszerre 2200 tojást lehetett kikelteni.
– Aztán hogyan tovább?
– A Szovjetunió felbomlása után nyitottam egy kisvállalatot Technika néven, amelyben kovácsoltvas lámpákat gyártottunk. A lámpa és a gépek szintén saját találmányaim, illetve fejlesztéseim voltak. 1997-től ismételten átálltam a csirkekeltetésre. De sokszor előfordult, hogy nem tudtunk megfelelő tojáshoz jutni, ezért létesítettünk egy tyúkfarmot, hogy így a saját törzsállományunktól nyerjük a kelteni való tojásokat. A mostani keltetőgépeim már gyáriak, de a vezérlőrendszer mindegyikét a saját elképzelésem szerint alakítottam át. Ha valami gond van a keltetővel – változik a hőmérséklet, az optimális páratartalom stb. –, akkor rögtön csengő jelzi számomra a változást, a hibát.
– Mi vezérelte a különböző eszközök kiötlésénél?
– A legtöbb esetben a saját és családom életének megkönnyítése, igényeinek kielégítése ösztönzött. Így készült el az a hatszemélyes hintapavilon is, amelyben most ülünk. Ennek az a különlegessége, hogy hintázás közben nyugodtan lehet kávézgatni, mert az asztalrészt úgy rögzítettem, hogy csapágyakon forogva mindig vízszintesen marad, így a kávé nem löttyen ki, legfeljebb a pohár csúszkálhat. Ugyancsak saját részre, udvarunk ékesítésére készítettem a szökőkutat is.
– Úgy tudom, a gazdaságban is hasznosítani tudta a fantáziáját.
– Igen. Annak idején hat évig voltam főmérnök a nevetlenfalui gazdaságban. Akkor találtam megoldást arra, hogy a túl vizes talajon is lehessen aratni kombájnnal. Mivel az aratószerkezet a kombájn elején található, ezért csak oldalról lehetett a kombájn mozgását segítő vontatást megoldani. Így tudtuk elérni, hogy lágy talajon is le tudtunk aratni. Ez a találmányom a szabadalmaztatás után széles körben elterjedt a helyi gazdaságokban. De kitaláltam egy olyan gépet is, amely a traktor után kötve a lekaszált rendet a száradó széna megázásakor szétdobálja.
Karmacsi Zoltán
