Rahó: szeptembertől indul az 5. osztály

A rahóiak éveken át harcoltak az 1944-ben bezárt magyar iskola újraélesztéséért, míg végül Juhász János atya néhány évvel ezelőtt valahogy rászorította a tanfelügyelőséget, hogy engedélyezzék a magyar tagozat elindítását.

– Nem nagyon bízott benne senki, hogy ezt folytatni tudjuk – meséli Zelinszki Éva tanító –, sokan azt mondták, hogy az első évre még összeszedtünk néhány gyereket, de a következő évben már nem lesznek elegendően az iskolakezdők. Tizenöt gyerekkel kezdtünk, idén az első osztályban már 20-an végeztek, jövőre pedig lehet, hogy már válogatni is fogunk a kicsik között. Eleinte mi is féltünk, hogy nem lesz elég tanuló, felvettünk hát mindenkit, színtiszta ukrán gyerekeket is, aki csak hozzánk akart járni. Most már azért azt is figyelembe vesszük, hogy megvan-e a kellő alap, otthon foglalkoznak-e velük.

– Milyen egyéb nehézségekkel kellett szembenézniük a kezdetekkor?

– Nem mondhatnám, hogy különösebb nehézségeink voltak, s ha mégis, mindig akadt valaki, aki átsegítsen rajtuk. Magyarországról érkeztek a tankönyvek, rengeteget segített nekünk a tiszabökényi, nagyszőlősi, munkácsi iskola is. Úgy is mondhatnánk, hogy a római katolikus püspök reverendájába kapaszkodunk, és ő amerre csak jár, mindenhová elviszi az iskolánk hírét.

– Az idén elindul az ötödik osztály…

– Először csak arra adtak engedélyt, hogy alsó osztályos tagozat legyen, de a nebulóink nagyon szépen tanulnak, jól haladnak. Az ukrán és a magyar programot is átvesszük velük. Ezért tanulunk mindennap délután háromig, fél négyig. Az órákat már nem is számoljuk, amennyi kell, annyi van. Az étkeztetést is megoldottuk: nem a szülők fizetik, hanem az egyház és a különböző alapítványok segítenek. Emeletes ágyakat készíttetett János atya, a gyerekek tehát pihenni is tudnak, ha szükséges. A harmadikosok már nem akarnak aludni, inkább az udvaron játszanak, ha elfáradtak. Amikor levizsgáztatták a gyermekeinket ukrán nyelvből, rájöttek, hogy semmivel sem maradtak el, s talán még többet is tudnak, mint az ukrán osztályokban. Akkor megengedték, hogy szeptembertől meginduljon az ötödik osztály.

– Lesz elég tanár?

– Mi tulajdonképpen az ukrán középiskolához tartozunk, ahol viszont sok a magyarul beszélő felső tagozatos tanár, tehát minden szaktanárunk megvan. Magyar szakosunk is van Slájger Etelka személyében, aki most a negyedik osztályt tanítja. Talán biológust kell majd kérnünk jövőre a beregszászi tanárképző főiskoláról. Van biológusunk is, ám egyelőre nem meri vállalni a feladatot, mert hibátlanul beszéli ugyan a magyart, de a szaknyelvet ukránul tanulta. Jelenleg a tankönyvek terén állunk még gyengén, bár a magyarországi könyvek már megérkeztek, s az itteniekre vonatkozólag is kaptunk ígéreteket a munkácsi középiskolától. Előbb­-utóbb rendeződik az iskola épületének kérdése is. A püspök atya megvett a számunkra egy kétemeletes épületet, de az most még éppen csak tető alatt van, egyelőre nem használható. Egy évet itt kell még maradnunk a plébánián, s hely híján az első osztályt az óvodában helyezzük majd el.

O.T.