Az ősi magyar életmód szerelmese

Aki tarsolylemezeket és régi fegyvereket készít

Szedlják István, a Békés­csabai Történelmi Íjászkör oszlopos tagja, ötvösművész és fegyverkészítő, géplaka­tosként kezdte pályafutását, de volt olajbányász, dunai mat­­róz is. 1986-ban baleset ér­te. Felépülése után régi mun­kakörét már nem tudt­a ellátni, így mindenfélével próbál­ko­zott. Megtetszettek neki a régi fegyverek, és auto­didakta mó­don elsajátította a fegyver­ké­szítés fortélyait. Az első sike­re­ken felbuzdulva régi fegy­ve­rek má­so­la­tai­nak készítésével kez­dett foglal­kozni, s meg­ismerkedett hon­­­­­fog­laló őseink élet­mód­jával, harc­­­mű­vészetével is. Az ötvös­mes­ter­rel a sa­lánki jur­ta-­tá­bor­ban beszél­get­tünk.

– Hogyan ke­rült kap­cso­lat­ba az ősi magyar élet­mód­dal?

– A magyar ősi életmóddal barátaim révén ismerkedtem meg a Békés­csabai Történelmi Íjász­kör­ben. Elsősorban a ba­ráti társaság és a gondol­kodás­mód volt rám nagy hatással. Elkészítettem a saját íja­mat. Láttam, hogy néhányan réz­­le­mez­­ből próbálnak veretes tar­soly­­lemezeket készíteni. Utá­na­­néz­tem, és azt mondtam, hogy géplakatosként ilyet én is tudok csinálni.

– Mi ragadta meg önt ezek­ben az emberekben?

– Első­sor­ban a nyugalmuk és a toleranciájuk. Su­gárzik belőlük a jóság, figyelnek egymásra és tisztelik a múltat. Sokszor és sokan néznek minket csoda­bo­ga­raknak. Azt mondják, ekkora ener­giával sokkal na­gyobb dolgokat lehetne véghez vin­­ni. De egy-egy bemutató al­kal­mával, amikor korhű ruhákban, a jurták felál­lí­tá­sával bemutatjuk az ősmagyarok életét, az emberek arcán látszik a meglepetés, a cso­dálkozás. Ilyenkor mindenki sze­retné ki­pró­bálni az íjakat, meg­néz­ni belülről is a jurtát. Egyre jobban érdekli az embereket a múlt, az őseink élete.

– Említette, hogy első­sor­ban ötvösséggel foglalkozik. Hogyan készül egy honfoglalás kori magyar tarsoly?

– Először is fel kell rajzolni a lemezre a motívumokat, amelyek mindegyike a honfoglalás kori sírokból előkerült tarsolyokról származik. Az eredetiek dúsan aranyozott hátterű ezüst­le­mezből készültek, ami manapság igen drága, így én rézlemezt hasz­nálok. Azután következik a minta ki­ve­rése. A bőrmunkákba a fele­sé­gem és a lányom is besegít. Így egy ilyen tarsoly általában egy hét alatt készül el.

– Meg lehet-e élni ebből a mesterségből?

– Nem, de szeretem csinálni. Gyakran megesik, hogy amíg elkészítek egy fegy­vert, úgy a szí­vemhez nő, hogy nem adom el, in­kább megtartom magamnak. kz

– Megváltoztatta élet­mód­ját, közvetlen környezetét ez a „hobbi”?

– Nagyon is. Például foko­za­tosan a fegyverfalhoz alakítottuk még a szekrényt is, így hetedik emeleti panellakásunk igazán nem nevezhető szokványosnak.

kz