Csak az árak gyűrűztek be…

Méregdrága háztartási gépek

2002. augusztus 9., 02:00 , 82. szám

Mindennapi életünket, de főként a háziasszonyokét, nagyban megkönnyítik a ház­tartási gépek és az egyéb prak­tikus háztartási esz­kö­zök. Esetenként már-már rab­jaivá váltunk ezeknek a ma­si­n­ák­nak, melyek termé­sze­te­sen státusszimbólumként sem elhanyagolhatók. De mint min­­den „luxust”, ezt is meg kell fizetnünk...

Lássuk mindenekelőtt az ára­kat! Egy mikrohullámú sütőt például 430-800 hr közötti áron vá­­sá­rolhatunk meg. A konyhai robotgépek leg­egyszerűbb vál­to­zata is 65 hr-ba kerül, míg a több­­funk­ciós be­ren­de­zé­sek 600 hriv­nyá­ig terjedő áron kap­hatók. Az igé­nytelenebb kézi mixerek már 35-70 hriv­nyáért, míg a minőségi portékák 100-140 hr-ás áron sze­rez­hetők be a boltok­ban és a piaco­kon.

Hagyo­má­nyos kávéfő­zőt 25-50 hr-ért, elektromos ké­szüléket pedig 98-283 hr-ért kínálnak a kereskedők. S ha valaki ragasz­ko­dik a saját maga darálta kávéhoz, akkor egy elekt­romos darálót 45-118 hr-ért vehet meg.

Kézi húsdarálót 45-107 hriv­nyáért, elektromosat pedig 130-280 hr közötti áron vásárolhatunk.

Ruháink vasalását 45-80 hr-ás „olcsó” vasalóval is elvé­gez­het­jük, de ha igényeink szárnyalóak, s a pénztárcánk is megengedi, 140-185 hr-ás csoda­ma­si­nát is vásárolhatunk ugyanerre a célra.

A kétszersültet 40-130 hr-ba kerülő pirítón készít­hetjük el, vagy ha szendvicsre vágyunk, akkor Beregszászban 85-87-hr-ért, Ung­­vá­ron 155-385 hr-ért vásá­rolhatunk szend­vics­sütőt.

A sütővel kombinált gáztűz­he­lyek is Beregszászban a legol­csóbbak (435-1350 hr) – bár a vá­lasz­­ték eléggé szegényes –, Mun­kácson szélesebb a kínálat, de magasabbak az árak (850-1800 hr), a legdrágább pedig e tekin­tet­ben is Ungvár (1000-2800 hr). Tud­ni kell azonban, hogy egyszerű gáztűz­he­lyek 70-100 hr-ért is kap­hatók a boltokban és a pia­co­kon.

Meglehetősen nagy befektetést igényel a hűtőgép vásárlása, ame­lyet a legolcsóbban (870-1780 hr) Beregszászban vásárolhatunk meg.

Az egyszerű, hagyományos mosógépek Beregszászban 430-480 hr-ért, Munkácson 345 hr-ért kaphatók. Az automata csoda­ma­sinákat viszont Ungváron 300-2800 hr-ért, Mun­kácson 710-1400 hr-ért és Be­reg­szászban 1400-1500 hr-ért kínálják. Talán senkit sem szomorít el a hír, hogy Kárpátalján még nem kapható mosogató­gép.

Az árakból is kitűnik, hogy a legtöbb háztartási gép tekin­te­tében Ungváron a legszélesebb a válasz­ték, míg például Bereg­szász­ban – főleg a nagyobb befektetést igénylő darabok esetében – gya­kor­latilag csak egy-két méregdrága típus kapható. Igaz, a kép tel­jes­sé­géhez az is hozzátartozik, hogy Bereg­szászban, akárcsak a legtöbb határ menti járás székhelyén, rend­kívül sok importból származó hasz­nált háztartási masina talál gazdára – mindenekelőtt mosógépek, hűtők és televíziók –, míg a megye „fő­vá­­rosában” elsősorban az új ké­szü­lékeknek van piaca.

Mindez általában két alapvető okra vezethető vissza. Egyrészt Ungváron és környékén lénye­ge­sen nagyobb a fizetőképes keres­let, mint vidé­ken. Másrészt Ung­váron a leg­ki­é­­pítettebb a kis- és nagy­keres­ke­delmi üzlet­hálózat, míg a vidék e tekintetben lénye­ge­sen rosszab­bul van ele­reszt­ve. Kár­pát­alján gyakorlatilag isme­retlen fogalom­nak számít a már­ka­ke­res­kedés, a szaküzlet. A vi­dé­ki piacok lefe­dé­se jobbára a helyi kis­vál­lalkozók ré­vén tör­ténik, akik ál­talában sem megfelelő tapasz­ta­latokkal, sem piacis­me­ret­tel, sem kellő tő­kével nem ren­del­keznek. Ennek az esetlegességnek és spon­tanei­tás­nak tudható be, ese­tenként miért olyan szegényes az árukínálat mind a típusok, mind az árfekvés tekintetében.

Ma már természetesen nem beszélhetünk hiánygaz­dálko­dás­ról, ugyan­akkor kétségtelen, hogy a viszonylag sze­gényes kínálatnak továbbra is a vá­sár­ló issza meg a levét. Hiszen több­ségük nem vál­lal­koz­hat ese­tenként több száz kilo­mé­teres ki­rán­­dulásokra csak azért, hogy a ne­ki árban és típus­ban legmeg­fe­le­lőbb termékhez jusson hozzá. Bi­zonyos ér­telem­ben tehát to­vább­ra is fenn­áll a ke­res­kedőkkel szembeni kiszol­gál­ta­tott­ságuk, s ez utóbbiak bizony gya­korta nem a minél több áru eladásában, hanem csupán a na­gyobb bevételben érdekeltek.

Ugyancsak a piaci verseny hiányának tudható be, hogy a vásárlók továbbra is meglehe­tő­sen védtelenek a kereskedőkkel szemben. Ez leginkább a megvá­sárolt termékekre vonatkozó ga­ran­ciális kötelezettségek érvénye­sítésében, a minőségi követel­mé­nyek be nem tartásában érhető tetten. Egyetlen példa: ma Uk­raj­ná­ban gyakorlatilag nem lé­tezik olyan tartós fogyasztási cikk, amelyre 1 évnél hosszabb idő­tar­tamú garanciát kaphatnánk, holott tőlünk nyugatabbra éppen a ter­mék meg­bíz­hatósága, a 2-3 éves, szinte minden eshetőségre kiter­jedő garanciális szerviz lehe­tő­sége jelenti a vonzerőt, s indokolja a piaci átlagnál magasabb árat.

Hozzánk egyelőre csak az árak gyűrűztek be…

karmacsi – ntk