A tüzes acél megszelídítője

„Messze földön híres” a nagydobronyi kovácsmester

A nagydobronyi Benedek Fe­rencnek vérében, zsigereiben van a kovácsszakma, ugyanis már nagyapja és édesapja is ezzel kereste kenyerét.

Nagyapja tizenöt évesen kezdte a szakmát az akkori kolhozban. Őt kö­vette a sorban édesapja, id. Benedek Ferenc. Akkoriban elég jól kerestek a kovácsok, ráadásul munkájuk is volt bőven. ­Az unoka a mesterséget nagyapjától tanulta, majd édesapja mellett finomította tovább tudását. A kolhozt, pontosabban annak utódját, a mezőgazdasági vál­la­latot 2000-ben, meg­szű­né­se­kor hagyta ott, tizenkét évi mun­­ka­viszony után. Még ugyan­­abban az évben be­ren­dezte saját mű­helyét.

Nem csalatkozott számí­tá­sában, munkája mostanság is ugyanannyi akad, hiszen a termelőknek, gaz­dák­nak egyre több me­ző­­­gaz­dasági gépük van, különösen Nagy­dob­ronyban, ahol megyei viszonylatban is a legtöbb gép található. Az ekevasakat, kultivátor-kapákat pedig rendszeresen élezni kell.

Benedek Ferenc egyébként patkói­ról híres a környéken. Sohasem vásárolt kész patkót, még az alapanyagot is maga vá­lasztja ki, szerzi be. Mint mondja, két keze ujjain meg tudja számolni, hány patkókészítő él és dolgozik ma a megye magyarlakta részén. Amikor szakmáját elkezdte, még nem volt szükség a pat­ko­lásra, ám a nagyapja olyan mesterember volt, aki minden tudását, tapasztalatát beleoltotta, többek között a pat­kó­ké­szítést is. Ennek most nagy hasznát veszi, hiszen csak a faluban kb. 50 gazda tart lovat.

Egy patkóra való alap­anyag átlagosan 75 kopijkába kerül, elké­szítése, a ráfordított munkát és energiát figyelembe véve – egy patkó átlagosan 15-20 perc alatt készül el –, további 45-50 kopijkát tesz ki. A vég­termék, azaz egy kész patkó 2 hrivnyába kerül, melyből így 50-80 kopijka jöve­delme származik. Na­ponta átlagosan egy lovat patkol meg. Télen valamelyest kisebb a forga­lom, a nyá­ri csúcs­időben viszont előfordul, hogy naponta hat pat­kót is fe kell vernie a lovak patáira.

A mester ezzel együtt több mint 100 fajta terméket készít. Szerszámait is maga ková­csolta, mivel kihívásnak érezte a fela­da­tot. Egyedi darabok elkészí­té­sére ugyanakkor csak ritkán vállal­ko­zik. Legfeljebb roko­nai­nak, is­me­­rő­seinek ké­szít egy-egy „mű­vészi” mun­kát, például min­tás ke­rí­tés­rá­csot, virágtartót. Nem is nagyon van erre igény, mondja, az emberek nem tud­ják meg­fi­zet­ni az effajta mun­kát.

Saját bevallása szerint, jelenlegi mun­kájából nem tud ugyan várat építeni, ám családját úgy-ahogy eltartja. Télen álta­lá­ban 300-350 hrivnya, nyáron pedig 500-550 hrivnya a havi bevétel, ebből azonban még le kell vonni az elhasznált szén és a villamos energia költségét, ami eléri a havi 150-170 hrivnyát.

Baráth József