2002. augusztus 16.
Nem tettem semmi rosszat!
Ha cselekedeteink elbírálásáról esik szó, az emberek sokszor azzal mentegetőznek, hogy „nem tettem semmi roszszat”, nem öltem embert, nem loptam, mi bajom lehetne? Sajnos kevesen gondolnak arra, hogy a FŐPARANCS Isten és ember SZERETETE. Mi lesz azzal a gyermekkel, akit nem szeretnek a szülei, nem gondozzák a rájuk bízottat? Nagyon jól írja szent Jakab apostol levelében: „AKI TUDNA JÓT TENNI ÉS NEM TESZI, AZ VÉTKEZIK” (Jakab 4,17). Az igaz keresztény erkölcstan a jóra vezet minket, és sajnos azt látjuk, hogy a mindennapi életben az emberek inkább csak az egyéni, közvetlenül tapasztalható és anyagi értéket becsülik meg. Mi lenne, ha a jó gazda is így gondolkodna? Ha nincs vetés, nincs jó termés – és aratás sincs.
Érdemes megfigyelnünk egy baleset körülményeit. Gyakran sok a körben álló bámészkodó, és alig van, aki segítene. Véres lenne a keze vagy a ruhája! Ki bízott meg azzal, hogy segítsek? Az Isten! Amit akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt tedd felebarátoddal is! Közismert az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd. A honfitárs pap és templomszolga jött arrafelé, meglátták, majd elmentek a kirabolt és félholt ember mellett, míg végül jött egy idegen, a szamaritánus, „AKINEK MEGESETT RAJTA A SZÍVE” és segített (Lukács 10,25-37). Segített rajta és a fogadóban még pénzt is hagyott érte. Nem elég, hogy meghatódott a bajba került ember sorsán, de segített is rajta, amennyire kellett. Nagylelkűen. Jézus megkérdezte a törvénytudót, melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került? „Aki irgalmasságot cselekedett vele”. Jézus így szólt hozzá: „MENJ ÉS TÉGY HASONLÓKÉPPEN”.
Az evangéliumokban a leghatározottabb tanítás a cselekedetekre való buzdítás terén az utolsó ítélet leírása (Máté 25,31-46). Mindegyik sor az irgalmasság tetteiről szól. „Éhes voltam, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, vándor voltam, és befogadtatok…”Az irgalmas ember mindig abban segített, amiben hiány volt. Hasonlóképpen, akik elkárhoznak, amiatt vesznek el, mert nem segítettek ott, ahol kellett volna. – Ez nemcsak Krisztus követőire vonatkozik, hanem minden jóérzésű emberre.
Molnár Miklós, ráti római katolikus plébános