A Feketeláb törzs ösvényein
XXI. századi indiánok
Magyarországon nagy hagyománya van az indián életvitelnek. Több törzs szokásait és kultúráját viszik tovább a polgári életben jobbára hivatalnokként, mérnökként, vállalkozóként ismert magyar indiánok. Az év közben „normális” családapák és anyák nyaranta táborokba gyűlnek, hogy tanuljanak egymástól, felelevenítsék a régi hagyományokat, barátságokat kössenek.
Az észak-amerikai Feketeláb síksági indián törzs életvitelét folytatja Szomjas (Nagy Attila), Mosolygó (Lénárt Marcell) és Vidra (Székelyhidi Dániel), akikkel a salánki indián táborban beszélgettünk.
– Hogyan élnek a XXI. század magyar indiánjai?
Szomjas: Nem mondhatjuk, hogy a mindennapok során is úgy élünk, akár az indiánok. Nyáron rendezünk egy két-három hetes tábort, ahol az indián kultúrának, szokásoknak, életvitelnek megfelelően élünk tipikben. Még viccmesélés közben is igyekszünk ehhez tartani magunkat. Ha valakinek például eszébe jut egy rendőrvicc, azt indiánosan próbálja előadni. Ez azt jelenti, hogy a rendőr helyett az akichita szót használjuk, hiszen ők vigyázták az indián táborok rendjét. Ami az ételeket illeti, gyakran készítünk szárított húst, a tűzgyújtásnál pedig taplót vagy tűzfúrót használunk. Az év fennmaradó részében havonta össze szoktunk ülni, hogy fejlesszük magunkat. Új dalokat tanulunk, indián nyelven beszélünk.
– Ismerőseik, kollégáik hogyan viszonyulnak ehhez a hobbihoz?
Mosolygó: Nem mindenkinek van tudomása róla. Megválogatjuk, hogy kinek mondjuk el, hiszen nem érdemes olyannak mesélni, aki előreláthatólag negatívan viszonyul majd a dologhoz. A családomnak és azoknak, akikkel már megosztottam a titkot, azoknak viszont tetszik.
Vidra: Ismerek olyanokat is, akik teljesen hülyének néznek.
Szomjas: Akit gyermekkorában sem érintett meg a Nagy Indiánkönyv, ezt ma sem érti. Akit viszont megérintett, az csak gratulálni tud és kíváncsian figyel bennünket.
– Mi a foglalkozásotok a mindennapi életben?
Vidra: Én keramikus vagyok, Szomjas bőrműves, Mosolygó pedig jelenleg diák.
– Hogyan szereztek információt a Feketeláb törzs életéről, kultúrájáról?
Mosolygó: Ma már viszonylag könynyen hozzá tudunk férni a szükséges információkhoz. Amerikából is sikerült néhány e témával foglalkozó könyvet beszerezni, illetve egymástól is sokat tanulunk a táborokban, mert mindenki kutat az év háromszázhatvanöt napjában. Például a filmekben látott békepipán úgy készítettek lyukat, hogy eleve olyan fát választottak, amelynek a belseje nagyon puha volt. Ebbe fúrtak kis lyukat, majd egy faszút tettek bele és hátulról jól betömték, így a szú csak előre tudott haladni. S hogy gyorsabban haladjon, tűz fölé függesztették a pipaszárat.
– Mivel foglalkoztok egy-egy táborozás alkalmával?
Mosolygó: A Bakonyban, ahol több törzs indiánjai is összegyűlnek egy-két hétre, egyfajta hadijátékra is sor kerül az indián kultúra megismerése és a barátságkötés mellett. Ilyenkor pár törzs él több kilométerre egymástól, s a fiatal farkasok (indiánok) elmennek a másik táborba lovat lopni, megtámadják a másik csapatot. A lovakból kevés van, ezért a lopáskor sólyomcsengővel ellátott, lószőrbe burkolt fapálcát kell elcsenniük a tollakra vágyó fiatal harcosoknak.
– Mi történik, ha valakit rajtakapnak és leíjaznak?
Szomjas: Először is, tompított nyílvesszőket használunk. Ha valakit eltalál egy íjvessző, és nem súlyos a sebe, akkor egy megállapodás szerinti időre lefekszik, s ha ez idő alatt nem vágják át a torkát, akkor felállhat és harcolhat tovább. De ha elvágják a torkát, akkor szellem lesz, fehérre festi a homlokát, fehér takaróban jár. Másnap új nevet kap, így él tovább.
– Közületek valakit levágtak már?
Szomjas: Igen, velem is előfordult már, hogy a Varjakhoz mentem lovat lopni Sebesült térd barátommal, de mindkettőnket elkaptak és levágtak.
– Hogyan kapják a nevüket az indiánok?
Vidra: Én azért lettem Vidra, mert a Dunáról származom. Már a szüleim is indián kultúrával, életmóddal foglalkoztak. A vízi jártasságomról kaptam ezt a nevet.
– Hogyan szórakoztak az indiánok?
Szomjas: Volt egy nagyszerű játékuk, a dupla labda, amelyet mi is játszunk. Két labdára emlékeztető kitömött rongyot összekötnek egy hosszabb madzaggal, bőrszíjjal. Ehhez kell még egy könyöknyi hosszúságú bot, amelynek a végén van egy kampó. A játék során csak ezzel lehet megérinteni a labdát, pontosabban feltekerik a pálcára. Így kell a kapuig vinni, ahol egy ügyes mozdulattal eldobják, úgy, hogy az feltekeredjen a kapura. Közben bármi belefér a játékba: egymás lökdösése, az, hogy a bottal a másik kezére ütnek stb. Ha két ellenséges törzs ezzel a játékkal akarta megpecsételni békéjét, akkor szinte biztos, hogy a játék végére újra harcban álltak egymással.
kozi