Vérükben van még a közös játék

Fényeslitkei gyerekek és a hagyomány

A hagyományőrzésnek, hagyományápolásnak fontos szerepe van a nemzeti kulturális értékek megőrzésében, átörökítésében. Erről leginkább egy-egy hozzáértő módon működtetett hagyományőrző együttes előadása győz­­heti meg a modern kor emberét, akinek emlékezetéből mára talán ki is vesztek a nagyszülők, dédszülők által még ismert gyermekjátékok, népdalok, ünnepi szokások és hagyományok. Ezen közösségek sorába tartozik a helyi hagyományokat bemutató Fé­nyes­lit­kei Gyer­mektánc­együt­­tes is, mely a közelmúltban Visk közönségét szórakoztatta egy harmincas-negyvenes évekbeli református vasárnapi iskola játékait felelevenítő énekes-zenés előadással. Az együttes vezetőit – Spisák Krisztina és Teremi László táncoktatókat, a Nyírség Amatőr Táncegyüttes tagjait – a nagy sikerű színpadi bemutatót követően invitáltuk rövid beszélgetésre.

– Mikor alakult az együttes, és miért választottátok éppen ezt a határszéli kistelepülést munkaterepül?

– Egy éve dolgozunk együtt a fényeslitkei gyerekekkel, akikről bátran elmondható, hogy szinte a vérükben van ez a típusú mozgás és ez a fajta játék. Azt is szoktuk mondani, hogy ők még tudnak játszani, számukra természetes a közösségi játék, nem úgy, mint a városi közegben élő gyerekek számára, akik már a számítógép, a videojáték, a mobiltelefon és egyéb „multi csodák” bűvöletében élnek és szocializálódnak.

– Milyen témakörben dolgoztok?

– Egyelőre a helyi hagyományokat próbáljuk feleleveníteni és ápolni, értve ez alatt a tánc- és moz­gás­kul­túrát, a gyermekjátékokat, az iskolához fűződő szokásokat stb. A kerettörténet a két világháború közötti református vasárnapi iskola, ehhez igyekeztünk megtalálni a megfelelő szöveg-, zene-, játék- és mozgásanyagot. A gyerekek öltözéke is a 30–40-es évek hangulatát idézi. A jelmezek a korabeli fényképek alapján, valamint a nagyszülők szekrényeinek mélyéről előkerült ruhadara­bok mintájára készültek: a fiúknak priccses nadrág, pantalló és hózentróger, kertésznadrág, valamint jambósapka; a kislányoknak ún. egybe-ruha, rajta melles kötény, a nagyobbaknak félig polgári blúz, alsó és felsőszoknya, fejkendő.

– Megmutatkozik-e már munkátok eredménye?

– Nem szeretném elkiabálni, de csapatunk valószínűleg részt vesz a soron következő Országos Antológia Fesztiválon, ami egy évnyi közös munka után komoly szakmai elismerést jelent.

farkas