Boncolás előtt már nem jár a „feles”
Normalizálódó hullaházi állapotok
Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a bírósági orvos szakértőkre nehezedő teher, egyre több halálesethez kell kivonulniuk helyszínelésre, majd azt követően elvégezniük a boncolást a hullaházban. Ezzel kapcsolatban jogosan vetődik fel a kérdés, mi a helyzet hullaházainkkal és az ott dolgozókkal.
Ami a kárpátaljai hullaházakat illeti, azok állapota jelenleg többé-kevésbé megfelelő. Jaroszlav Tovtin, a megyei bírósági orvos szakértői hivatal vezetőjének véleménye szerint például a beregszászi járási intézmény jelenleg a legjobbak közé tartozik Ukrajnában.
Mint az ungvári megyei kórház hullaházában magunk is meggyőződhettünk róla, sokat javultak a korábban a sajtó által is számtalanszor bírált állapotok, amikor még nem működtek a hűtőkamrák, s a higiénia terén sem álltak a helyzet magaslatán. Ami a tisztaságot illeti, még mindig van hová fejlődniük, de mint kalauzunk, Ivan Popovics, az ungvári járásközi bírósági orvos szakértői körzet vezetője elmondta, ma már csupán egzotikus adoma az a régi mendemonda, miszerint a halottkém a hullaházba való belépés előtt rendszeresen felhörpintett fél deci vodkát. A felesre ma már nincs szükség, egyrészt azért, mert a benti körülmények normalizálódtak, másrészt, mert a halálesetek növekvő száma precíz, felelősségteljes munkát, odafigyelést kíván a halottkémtől.
Mint Jaroszlav Tovtin a Kárpátaljának elmondta, a halottkémek minden olyan esetben helyszínelnek, amikor a halál nem hosszan tartó vagy előzőleg orvos által diagnosztizált betegség következtében állt be.
A hirtelen, erőszakmentes halál legtöbb esetben a szív- és érrendszeri megbetegedések következtében áll be, például hirtelen szívroham esetében. Az erőszakos halál okai különbözőek, s nagyon sokfélék lehetnek – balesetek során bekövetkezett törések, belső és külső sérülések, koponyatörés. Bár az utóbbi időben csökkent ugyan a lőfegyverek által okozott halálesetek száma, ezek az esetek továbbra is igen sok munkát adnak a halottkémnek. Ha csak a szívinfarktus, agyvérzés következtében beállt halál után kell vizsgálni a holttestet, az is általában másfél-két óráig tart, hiszen részletesen körül kell írni az esetet. Az úgynevezett erőszakos haláleseteknél (baleset, gyilkosság, öngyilkosság) pedig ugyanez a vizsgálat akár 4-5 óráig is eltarthat attól függően, hány sérülése volt az áldozatnak, mivel minden sérülést, illetve nyomot le kell írni és értékelni, továbbá meg kell állapítani, hogyan keletkezett, s mi okozta a halált. A továbbiakban a hullaházban boncolásra kerül sor, majd a mintavétel, az azonosításhoz, a diagnózis megerősítéséhez szükséges laboratóriumi vizsgálatok elvégzése következik.
Abban az esetben, ha a holttest összeroncsolódik, felismerhetetlenné válik, kegyeleti megfontolásból a holttest arcát restaurálják, azaz megpróbálják olyan állapotba hozni, hogy a hozzátartozókat lehetőség szerint minél kisebb sokkhatás érje. Ennek költségeit egyelőre az állam vállalja magára, 2003-tól azonban valószínűleg ez is fizetett szolgáltatássá válik, s a hozzátartozók akár a holttest balzsamoztatását is kérhetik. Gyakoriak ugyanakkor az olyan esetek is, amikor a személyi okmányok alapján azonosított áldozatot a holttest roncsolódása miatt zárt koporsóban adják ki a hozzátartozóknak. Ez legtöbbször a vasúti szerencsétlenségek, öngyilkossági kísérletek esetében fordul elő.
Nemrég a lembergi repülőgép-katasztrófa vetette fel a holttestek azonosításának, a vizsgálatok lefolytatásának kérdését. Közelmúltbeli kárpátaljai látogatása során Nyina Karpacsova, az ukrán parlament emberi jogi biztosa éppen ezért azzal kapcsolatban is tájékozódott, mennyire operatív az elhunytak azonosítása és elszállítása, mekkora az azonosítatlan elhunytak részaránya.
Jaroszlav Tovtin tájékoztatása szerint Kárpátalján 8-10 százalékra tehető a nem azonosított holttestek részaránya. Ha 10 napig senki sem azonosítja a tetemet, hivatalos levelet írnak a területileg illetékes kommunális gazdaságnak, hogy intézkedjék a temetést illetően. Tíz napnál tovább csak nagyon ritkán, indokolt esetben tárolják az azonosítatlan tetemeket. Ungvár közelében, a barvinkosi temetőben már egy külön részleget jelöltek ki, ahová az azonosítatlan holttesteket temetik. Nem ritkák ugyanakkor az olyan esetek sem, amikor a rokonok azonosítják ugyan a holttestet, ám szociális vagy egyéb okokra hivatkozva elzárkóznak a temetés elől.
B. J.
