Farmer – nem csak farmereknek

Örökké divatos, örökké praktikus

Amikor Levi Strauss a XIX. század közepén megtervezte és gyártani kezdte a farmernadrágokat, még nem sejtette, hogy a strapabíró munkaruhának álmodott öltözék nem csak az amerikai cowboyok tetszését nyeri el. Sok változáson ment keresztül azóta a mára szabadidőruhává és divatcikké szelídült öltözék – idővel műszál került a vászonba, színe, mintázata, fazonja is évről évre átalakult –, az alaptulajdonságok azonban a mai napig ugyan­azok: tartós vászonból készítik, amelyet az erős igénybevételnek kitett helyeken kis rézszegecsek erősítenek meg.

Az egykor a „vadnyugati” öltözék alapvető kellékének tekintett farmerruha ma már egyetlen ruházati bolt polcairól sem hiányozhat, a nagyobb városokban pedig külön farmer-üzletek várják az érdeklődőket. Apró gyermekektől az idősebbekig terjed a farmerviselők népes tábora, bár főleg a fiatalabb hölgyek válogatnak nagy előszeretettel a nadrágok, blúzok között. Idén különösen a kosztümök örvendenek nagy keresletnek, a trapézszárú nadrág, illetve a szűkebb fazonú hímzett felsőrész számos vásárlónak dobogtatta meg a szívét, és nem csak a fiatalabb korosztály képviselőinél.

A nadrágok (60-260 hr), szoknyák (90-110 hr) esetében az indigókék, illetve világoskék színű változatok mellett a fekete a legkeresettebb, ugyanakkor a fiatalok szívesen választanak bordó, zöld, vagy éppen piros színű portékát is. A szoknyafazonok esetében jellemzőek a szélsőségek, s a leg­különfélébb díszítések. A boltok pultjain a szinte zsebkendőnyi nagy­­ságú szoknyák mellett a bokáig érő változatok a legkeresettebbek, melyeket a gyártók nagy elő­sze­retettel igyekeznek egye­­divé tenni különböző színű és méretű bőr-, illetve textildarabokkal, zsinórral, gom­bokkal stb. A nad­rágok tekintetében különösen a fiatalok választanak szívesen az igen hosz­szú szárú modellek közül, s a kertésznadrág (65-110 hr) is főleg a tizen-huszonévesek között keresett.

A blúzok és a kabátok (75-140 hr) esetében is a kék az uralkodó szín. A férfiak és nők által egyaránt viselhető darabok mellett a gyártók a nőies vonalak kedvelőire is gondolnak, bár érdekes módon ezek iránt lanyhább a kereslet.

A vékonyabb anyagból készült, szűkebb ruhák inkább a nyári szezon öltözékei, míg a hidegek beálltával megjelennek a vastagabb, bővebb szabású, bélelt fazonok. Az egyes ruhadarabok tartóssága nagyban függ a származási helytől. A drágább, ugyanakkor jobb minőségű portékák többnyire olasz vagy török ruhagyárak termékei, a lengyel áruk olcsóbbak, de minőségük is jóval gyengébb. A vásárlókat az esetek többségében elsősorban nem az ár befolyásolja. Ha már egyszer vásárlásra szánják el magukat, szívesebben vesznek jobb minőségű ruházatot. Az árusok is elsősorban a minőségi portékákat veszik át a viszonteladóktól, így akkor sem esnek kétségbe, ha nem sikerül értékesíteni készleteiket a szezon végéig. A megmaradt ruhákat elteszik a következő évre, s hacsak a divat nem vesz gyökeres fordulatot, néhány hónappal később ezeken is túl tudnak adni. Végső esetben következik az árleszállítás, ami feltétlenül beválik, hiszen mindig vannak olyan vásárlók, akik elsősorban alkatuknak és ízlésüknek megfelelően vásárolnak, függetlenül az éppen aktuális divattrendektől.

Olasz Tímea