Megújult a kéttornyú szürtei templom

Templomszentelés előtt

December 8-án két évi küzdelem és munka után mintegy kétórás hálaadó istentiszteletet tartva szentelik fel az immár kívül-belül megújult szürtei református temp­lomot.

– Szeretnénk méltóképpen megünnepelni, hogy Isten megsegített bennünket ebben a nagy munkában – mondja Fodor Gusztáv helyi lelkipásztor. – Az alkalomra meghívtuk az egyházi vezetőket, a megyei lelkészeket, gondnokokat, a KMKSZ képviselőit, illetve más vendégeket is. A másfél-két órásra tervezett ünnepségen részt vesz a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet zenekara, és a kimondottan erre az alkalomra alakult énekkarunk, amely reménység szerint később is együtt marad.

A templom körüli munkálatokban igen nagy szerepet vállalt a helyi gyülekezet, nélkülük az így is mintegy 40-45 ezer hriv­nyás beruházás a duplájába került volna.

– Bizonyos speciális munkákhoz szakembereket kellett felfogadni, pl. a külső vakolást, az elektromos hálózat felújítását, az asztalosmunkákat csongori, szer­nyei, szürtei szakemberek végezték, minden egyébben azonban bátran támaszkodhattunk önkénteseinkre, a gyülekezet erőn felül vette ki részét a munkából. Volt, hogy a gyülekezet lelkesedése lendített át minket a holtponton, például amikor anyagi problémákkal küzdöttünk. Nagyon sok pénz gyűlt össze helyi gyűjtésből annak ellenére, hogy a gyülekezet mindössze körülbelül 500 lelket számlál.

A kéttornyú templom egykori kinézetét már csak a fényképek őrzik, az Isten háza jelenleg az ősi kálvinista jelleget és a mai kor stílusát egyaránt tükrözi.

– A második világháborút követően a templomok elvesztették régi kálvinista stílusukat, mindenféle hengerelés, futó szőlőindák, búzakalászok és egyéb díszítőelemek jelentek meg a falakon és a mennyezeten. Mi most szakítottunk ezzel a Kárpátalján kialakult divattal. A kálvini irány a hófehér, a szentségnek, a tisztaságnak a színe, ami nem vonja el a figyelmet az igehirdetésről. Némi küzdelem árán ugyan, de sikerült elérni, hogy a templomunk belülről ismét fehér legyen. Kicseréltük a teljes berendezést, lambéria került a falra, új a szószék, az ajtó, a padok is megújultak. A templom külseje a falburkolat jellegét és színét tekintve is megváltozott. Nem a hagyományos külső vakolatot alkalmaztuk, ami mindössze néhány évig tart, azután kikezdi az idő, megrepedezik, hanem műköves burkolatot választottunk, ami ugyan nem elterjedt Kárpátalján, de ezt véltük a legtartósabbnak.

O. T.