Az összefogásban rejlett az erő

A vihar után következett az újjáépítés

Mint arról korábban írtunk, július 27-én több helyütt jégesővel is együtt járó, pusztító szélvihar söpört végig Kárpátalján. A természeti csapás a Tiszaújlaki kistérséget is érintette, ám bebizonyosodott, hogy ahol nagy a szükség, ott közel a segítség…

– A Tiszaújlaki kistérség területén Tiszakeresztúrban, Karácsfalván, Tiszaújhelyen és Mátyfalván keletkeztek károk. A kistérségi önkormányzathoz eddig (a riport augusztus 12-én készült) 196 kárigény futott be: Mátyfalváról négy, Karácsfalváról húsz, Tiszakeresztúrból hetven, Tiszaújhelyről pedig nyolcvan, de még várhatók újabb igénylések – tájékoztat Albók Ödön alpolgármester. – Leginkább a cseréptetők sérültek meg, olyan ház is akadt, amelyikről a cserepek száz százalékát lesodorta a vihar, de sok palatető is megsérült, sőt fémcserepes lemezeket is tépett le a szélvész. Természetesen sort kerítettünk a kárfelmérésre, de csak azt tudtuk felmérni, hogy a lakóházak tetőzetének hány százaléka sérült meg, például a 30, a 40 vagy az 50 százaléka. Magát a kár értékét viszont nem tudtuk megállapítani, mert ehhez külön szakemberre lett volna szükség, de az egész Beregszászi járásban nincs ilyen szakember. Így is fogunk, persze, fizetni kártérítéseket, létrehoztunk egy bizottságot, amely a hónap végén megállapítja, hogy a költségvetésünkből mekkora összegeket tudunk kiutalni a károsultaknak.

– Tiszakeresztúrban 130, Karácsfalván pedig 120 lakóház és melléképület tetőzetét rongálta meg a vihar, Karácsfalván két lakóház teljes tetőzetét lesodorta a szél, s tetőszerkezetek is megsérültek – magyarázza Sándor Ilona tiszakeresztúri elöljáró (Karácsfalva Tiszakeresztúr társközsége – L. M.) – Emellett fákat, villanyoszlopokat is kidöntött a vihar, az áramszolgáltatás is megszűnt, de már másnap kiszálltak a Nagyszőlősi Villanytelep munkásai, megkezdték a villanyoszlopok felállítását, a vezetékek újrakötését, s Tiszakeresztúrban három, Karácsfalván pedig öt nap múlva helyreállt az áramszolgáltatás. Emellett a segítségünkre siettek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakemberei, önkéntesei, illetve magyarországi településekről, valamint Mezőgecséből érkező önkéntesek. Több napig dolgoztak itt, tetőzeteket, tetőket javítottak, megcsonkult fákat segítettek kivágni. De sok helybeli is összefogott, önerőből fedték újra a házakat, s a tetőzetek többségét maguk a lakosok állították helyre. A födémek 80–90 százalékát már kijavították, a lakóházak és a melléképületek 25 százalékánál viszont még el kell végezni a munkálatokat.

– Helyi lakosok négyen-öten összeálltak, személygépkocsit fogadtak, beutaztak Nagyszőlősre, Tiszaújlakra, Szőlősvégardóba, és megrendelték a hullámpalákat. Mi például négyen utaztunk be Szőlősvégardóba ebből a célból, nekem 25 darab hullámpalára volt szükségem (darabja 480 hrivnyába került), a kiszállításért és a tetőfedő anyagokért összesen 1000 hrivnyát kellett fizetnem, a fedőanyagokat aztán mi raktuk fel a tetőkre – emlékezik vissza egy neve elhallgatását kérő károsult.

– A tetőink megsérülése mellett a szélvész földre nyomta mind a négy fóliaházam fémvázát, széttépte a fóliát, a jégeső pedig teljesen tönkretette a termést – ad helyzetképet Deák Szabolcs helybeli lakos. – Még jó, hogy a korábban megtermett uborkámat el tudtam adni, de a most érőből semmi sem maradt. Azért valahogy csak kihúzzuk a jövő évig – fűzi hozzá.

– Tiszakesztúrban személyesen is részt vettem a károk felmérésében és a segítség megszervezésében – közli Dobsa István, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének az elnöke. – Itt nagyon sok ingatlanban keletkezett kár, legalább 80 családi ház tetőszerkezete, illetve födémje sérült meg. Emellett melléképületekben, kerítésekben, fákban, mezőgazdasági területeken és fóliasátrakban is komoly károk keletkeztek. A vihart követően szinte azonnal megindult a helyi összefogás. Az első napokban elsősorban a helybeli lakosok dolgoztak: ideiglenesen lefedték a házakat, eltávolították a veszélyes fákat, és igyekeztek megakadályozni a további beázásokat. Ezt követően külső segítséget is szerveztünk. A KMKSZ koordinációjával Mezőgecséből, Mester András vezetésével első alkalommal egy 12 fős, majd egy másik napon egy 4 fős önkéntescsapat érkezett Tiszakeresztúrba. Nagyrészt szakemberekről és gyakorlott mesteremberekről volt szó. Első alkalommal egyetlen nap alatt három családi ház tetőzetének a helyreállításában végeztek jelentős munkát, egy másik napon pedig további három családi ház tetőzetét állították helyre. És nemcsak kétkezi munkával segítettek: egy esetben az építőanyagok beszerzéséhez is hozzájárultak, ami különösen nagy segítséget jelentett az érintett családnak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakemberei és önkéntesei szintén bekapcsolódtak a munkába. A Tiszakeresztúri Gimnázium területén komoly veszélymentesítést végeztek: eltávolították az iskola környékén kidőlt és veszélyessé vált fákat. Ezt követően a lakossági segítségnyújtásba is bekapcsolódtak, és segédkeztek két családi ház tetőzetének a részleges megjavításában. A munkát igyekeztünk úgy koordinálni, hogy először azokhoz jussunk el, akik saját erőből a legkevésbé tudták volna megoldani a helyreállítást: idősebb emberekhez, egyedül élőkhöz, illetve olyan családokhoz, ahol megfelelő szakember vagy munkaerő nem állt rendelkezésre. A munkálatok során folyamatos kapcsolatban voltunk a helyiekkel, az önkéntescsapatokkal és a segélyszervezetekkel. Felmértük, hol milyen szakemberre és milyen anyagra van szükség, majd ennek megfelelően szerveztük a csapatokat. Természetesen számos ingatlant maguk a tulajdonosok, családtagjaik, szomszédjaik vagy más helyi és külső segítők javítottak meg, ezért a teljes helyreállítási munkát nem lenne helyes kizárólag az általunk koordinált csapatok teljesítményeként feltüntetni. Az építőanyagok beszerzése nem egységes rendszerben történt. Többnyire a károsult családok vásárolták meg azokat, ugyanakkor arra is volt példa, hogy támogatók és önkéntesek segítettek. A Mester András vezette mezőgecsei közösség egy család esetében az építőanyagok megvásárlásához is hozzájárult. Több háznál pedig maga a tetőszerkezet is megsérült, ezért komolyabb ácsmunkára is szükség volt. A vihart követő első időszakban természetesen az volt a legfontosabb, hogy a lakóházakat biztonságossá tegyük, és megakadályozzuk a további beázásokat. Ezt követően lehetett elvégezni a komolyabb szerkezeti helyreállításokat is.

– Négyszáz háztartásban keletkezett kár: lakóházakban, melléképületekben, fóliaházakban – fejti ki Molnár Melinda, a Tiszaújhelyi Községi Könyvtár vezetője, a „Szeress, tedd a jót” Jótékonysági Szervezet elnöke. – A temetőben is óriási károk estek, rengeteg sírkövet, fát döntött ki a vihar. A falu belterületén ugyancsak dőltek ki fák, villanyoszlopok, áramszünet lépett fel. S bár a Nagyszőlősi Villanytelepről már másnap kiszálltak szakemberek, felmérni a károkat, a munkások leterheltsége miatt csak a szélvész utáni negyedik napon kezdték meg a villanyoszlopok felállítását, a vezetékek újrakötését, s két nap alatt helyreállították az áramszolgáltatást. A lakosok pedig már a vihar elvonulása után, még július 27-én este megkezdték a tetőzetek megjavítását. Megesett, hogy szomszédok közösen összeálltak, és házról házra járva közösen fedték újra a házaikat, de kevés ilyen csoport volt, mivel kevés férfi van itthon. Sokan interneten keresztül kerestek megvásárolható használt hullámpalát, cserepet, és voltak esetek, amikor térítésmentesen kaptak tetőfedő anyagokat. Munkásokat is kerestek, jöttek is Szőlősvégardóból, de 55 000–70 000 hrivnyát kértek a hullámpaláért és a tetőfedésért. A lakosok csak úgy tudták kifizetni őket, hogy a vendégmunkásokként külföldön dolgozó családtagok küldtek haza pénzt. Emellett volt egy gyűjtésünk. A tiszaújhelyi születésű, Magyarországon élő Magyari Edit Tünde épp az itt élő édesapjánál volt látogatóban, amikor végigsöpört a falun a vihar. Ezután hazament, gyűjtést szervezett a kárt szenvedettek megsegítésére, a helyi református és görögkatolikus egyházközség pedig szétosztotta az összegeket a károsultak között. Ezt követően több, külföldön dolgozó tiszaújhelyi lakos is pénzadományokat küldött a község megsegítésére, amiket szintén az egyházközségek osztottak szét. A munkálatokat én koordináltam. A Görögkatolikus Karitász pedig 30 000 hrivnyával sietett a bajba jutottak megsegítésére. Akik már újrafedették a házukat, azoknak visszatérítettük a ráfordításokat, akik még nem tudták elvégeztetni a munkát, azoknak megvásároltuk a tetőfedő anyagokat, és helyreállítottuk a födémeket. A lakóházak mintegy 80 százaléka már be van fedve. Birta Zoltán pedig a Pulzus Rádiótól ígérte, hogy augusztus végén szervez egy magyarországi csapatot a károsultak megsegítésére. A művelődési házunk és az iskolánk viszont még fedetlen. A Tiszaújlaki kistérség oktatási és művelődési osztálya még keres egy céget, amelyik újrafedné a két közintézményt.

Láthatjuk hát, hogy sok emberben ott él a segítőkészség, hogy támogatást nyújtsanak bajba jutott embertársaiknak, még ha személyesen nem is ismerik őket, és pénzzel, munkával, építőanyagokkal segítik a rászorultakat, amivel jelesre vizsgáznak humanizmusból, és példát mutatnak másoknak is.

     Lajos Mihály