2002. december 20.

Kedves Olvasó!

Sokat töprengtem, mi lenne az a fontos üzenet, amely leginkább kifejezné az egyik legbensőségesebb s egyben legnépszerűbb ünnepünk üzenetét. Forgattam a szívemben Istenünk idevonatkozó üzeneteit, kijelentéseit, próféciáit, s ekkor került elém az ige, amelyet az első karácsonykor hoztak az Istenünk követei, az angyalok:

„Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában” Luk. 2,10-11

Örömöt hozott, mely nem csak egy-két ember kiváltsága, hanem az egész népnek szól. Olyan sokan élnek boldogtalanul, s töltik talán a karácsonyukat is e mennyből hozott öröm nélkül! Lesznek, akik ezt megpróbálják különböző eszközökkel önmaguk előteremteni, természetesen sikertelenül. Olyan jó lenne, ha ez a jó hír eljutna az egész néphez. S ahelyett, hogy önmagunk próbálnánk előteremteni valamit, együtt csodálnánk, akit Ő, az Istenünk adott nekünk: Mert született NEKÜNK a Megtartó, ki az Úr Krisztus. Ez lehet örömünk igazi forrása. Megtartót adott nekünk az Istenünk, aki nemcsak a földi életünket akarja megtartani, hanem azzal a céllal született meg, hogy visszavigyen bennünket az Atyához, az örök életbe. Ez valóban megtartatás. E karácsony ünneplése közben ne engedjük, hogy e drága örömforrás beszennyeződjék a mi ügyeskedéseinkkel. Ünnepeljük e Megtartót, keressük Őt, az Úr Krisztust, hadd tegye Ő áldottá ünnepünket. Mert a vele való találkozás áldott ünnep az ember életében.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott Karácsonyt!

Taracközi Gerzson, beregszászi református lelkipásztor