Híres volt a boráról
Kaszonyi szőlészet – múlt és jelen
Petneházy István mezőkaszonyi szőlő-, illetve bortermelő, helytörténészként a település múltjának is kiváló ismerője, többek között a község korábbi évszázadokban híres szőlészetével és borászatával foglalkozik.
– A fennmaradt okmányokból kiindulva joggal feltételezhetjük, hogy vidékünkön kis híján évezredes hagyománya van a szőlészkedésnek és a borkészítésnek. Egy 1374-ből származó okmány szerint például Kisvárdai Domokos kaszonyi földbirtokost 40 köböl bor megtérítésére kötelezi a kaszonyi bíró és a tanács. S hogy nem lehetett rossz minőségű a kaszonyi bor, az abból a tényből is kitetszik, hogy Zsigmond király 1398-ban Tokajt és Tarcalt adta cserébe Kaszony helységért Debrői István királyi kincstárnoknak. A későbbi évszázadokban azután folyamatosan nőtt a kaszonyi hegy szőlőültetvényeinek területe.
– Milyen sorsfordító megpróbáltatások vártak a kaszonyi szőlészekre a huszadik században?
– A trianoni határ kettészelte a kaszonyi hegyet. A hegyközség területéből 250 hektárnyi Csehszlovákiához került, 150 hektárnyi terület pedig Magyarországnál maradt. Az 1948–49-ben végrehajtott kollektivizáció pedig végérvényesen megpecsételte a hegy sorsát. A tulajdonosaiktól elvett ültetvényeken rablógazdálkodás folyt. A mindenáron rekordtermésekre törekvő hozzáállás kezdetben sikereket hozott: némi túlzással Kaszony neve bora és szőlője révén Szovjetunió-szerte ismertté vált. Természetesen nem tartott sokáig a „diadalmenet”. A nagy terméseket produkáló ültetvények tápanyagokkal való újrafeltöltésére senki sem gondolt, ami törvényszerűen a szőlő leromlásához vezetett. A bajokat csak tetézte a monopolhelyzetben levő állami felvásárló a nevetségesen alacsonyan tartott felvásárlói árakkal. Így a gazdaságok, hogy szabaduljanak az 50-es évek végére már ráfizetésessé váló szőlőművelés terheitől, bevezették a részesművelést, ám az agrárpolitika akkori irányítói nem nézték jó szemmel az egyéni boldogulást, s a 70-es évek elején betiltották a részesművelést. A későbbiekben végrehajtott tereprendezéssel összekötött újratelepítési tervek megvalósításának idejére a faluban már alig akadt a szőlőműveléshez értő ember. A pusztulásra ítélt ültetvényekről kivágott szőlőtőkék még egyszer híressé tették ugyan a kaszonyi hegy nevét a Szovjetunióban, de már csak szuvenír gyertyatartókká alakítva. Az egykoron fenségesen szép kaszonyi szőlőhegy a Szovjetunió széthullásának idejére közelről siskatengerre, távolról nézve pedig holdbéli tájra emlékeztetett.
– Most, amikor a hordókban forr a bor, aktuális a kérdés, hogyan lehetne újjáéleszteni a szőlészetet és borászatot?
– A megoldás erre csak a szőlő megfelelő feldolgozása, a bor palackozása és szervezett formában történő értékesítése lehetne. Ez azonban egyedül nem megy. Csak az összefogás és az állam nagyobb segítsége (például a gépi műveléshez szükséges eszközök elérhetővé tétele) hozhatják meg szőlészetünk és borászatunk újjászületését, ami maga után vonhatja a bor iránti kereslet növekedését is.
Baráth József
