Nem csökkent számottevően a kárpátaljai magyarok lélekszáma

Népszámlálás – 2001

2003. január 10., 01:00 , 104. szám

A 2001. decemberi ukrajnai népszámlálás most nyilvánosságra hozott adatai szerint Kárpátalján 2,7 százalékkal csökkent a magyarság lélekszáma az 1989-es, még a Szovjetunióban tartott utolsó lakossági összeírás óta. A kijevi statisztikai állami bizottság honlapján közzétett főbb adatok szerint a 2001. december 5-i állapotoknak megfelelően Ukrajnában 156,6 ezren vallották magukat magyarnak, ami 4 százalékos csökkenést jelent az 1989-es népszámlálás eredményeihez képest, amikor 163,1 ezer volt az ukrajnai magyarok lélekszáma.

Valamivel kedvezőbb a helyzet Kárpátalján, ahol az ukrajnai tömbmagyarság él, mivel a 2001. év végi népszámláláskor 151,5 ezren mondták magukat magyar nemzetiségűnek, vagyis 2,7 százalékkal kevesebben, mint 1989-ben, amikor 157,1 ezer magyart írtak össze a számlálóbiztosok.

Látható tehát, hogy az igen jelentős mértékű elvándorlás ellenére alig csökkent a kárpátaljai magyarság száma. A jelenség okairól szólva a szakértők mindenekelőtt a szov­jet népszámlálási módszerek fogyatékosságaira hívják fel a figyelmet, illetve arra a nemzetiségi politikára, amely a szovjet időkben nem kedvezett a hovatartozás szabad megvallásának.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke ezzel kapcsolatban em­lé­keztetett: nem csoda, hogy az 1944-es elhurcolások, a másként gondolkodók üldözésének, a nemzetiségi intézmények tervszerű elsorvasztásának hatására 1989-ben a helyi magyarság egy jelentős része nem merte megvallani nemzetiségét.

– Az a tény, hogy a nyilvánvalóan igen jelentős elvándorlás, a születések számának drasz­tikus csökkenése ellenére a kárpátaljai magyarság lélekszáma csupán igen kis mértékben csökkent a 12 évvel korábbi adatokhoz képest, a to­ta­litarista rendszer megszűnésén túl igen jelen­tős mértékben annak tudható be, hogy az elnyomás évtizedei nem törték meg a magyarságot, annak körében az első pillanatoktól kezdve megindult az önszerveződés folyamata, képes volt kö­zös­séggé szerveződni –hangsúlyozta a KMKSZ elnöke. – Így jött létre 1989-ben a KMKSZ, majd sorra a többi társadalmi szervezetünk is, melyek tevékenysége mindenekelőtt a magyar közösség, értékeink megőrzésére irányult. Közvetlenül a népszámlálást megelőzően plakátok és körlevelek révén hívtuk fel a kárpátaljai magyarság figyelmét a nemzetiség megvallásának fon­tos­ságára a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítési képessége, meg­maradása szempontjából, s úgy érezzük, a most közzétett eredmények akciónk szükségességét és sikerét igazolják. Ha tehát működésünknek csupán arra az egyet­len vonatkozására gon­dolok, hogy a nehézségek ellenére a kár­pátaljai magyarság még mindig létezik mint közösség, úgy érzem, munkánk az elmúlt évtizedben nem volt hiábavaló. Ugyancsak jelentős szerepe lehet a közösség megmaradása szempontjából a tavalyelőtt elfogadott státustörvénynek is, hiszen 2002-ben majd százezren igényelték a magyar igazolványt, azaz vallották meg magyarságukat Kárpátalján.

A magyarok ezzel ma Ukrajnában a hatodik legnépesebb kisebbség, az összlakossághoz viszonyított arányuk 0,3 százalék, szemben az 1989-es 0,4 százalékkal. Kárpátalján viszont a megye összlakosságához mért 12,1 százalékos aránnyal a magyar mes­sze a legnagyobb létszámú kisebbség (1989-ben ez a mutató 12,5 százalék volt). A magyarok után következő románok a 32,1 ezres lélekszámukkal 2,6 százalékot képviselnek a megyében.

Figyelemre méltó, hogy az ukrajnai nemzetiségek tagjai között – az oroszokkal közel azonos mértékben – a magyarok jelölték meg legnagyobb arányban (95,4 százalék) anyanyelvként nemzetük nyelvét. A krími tatárokat leszámítva valamennyi kisebbségnél csekélyebb arányban vallották a magyarok anyanyelvüknek az ukránt (3,4 százalék) és az oroszt (1,0 százalék).

Varga Béla – ntk