Beregszászban kevesebb, Munkácson több lett a magyar

Kárpátaljai népszámlálási adatok

A népszámlálás Kár­pátaljára vonatkozó általános nemzetiségi adatain túl érdemes megvizsgálni a 151,5 ezernyi kárpátaljai magyar területi eloszlását is. A csekély mértékű általános népesség­csök­­kenés mellett néhány településen ugyan­is növekedés tapasztalható.

A megye városaiban 466 ezer lakos él, a falvakban pedig 792,3 ezer, azaz elmondható, hogy az 1989. évi nép­szám­lálás adataihoz képest csökkent a vidéki lakosság aránya. A fér­fi­ak száma 605,5 ezer fő, a nőké pedig 652,8 ezer. Ami a lakosság nemzetiségi össze­tételét illeti, a fentieknél lényegesebb elmoz­dulá­sok ta­pasz­talhatók.

Az összlakosság 80,5 %-a, azaz 1,001 mil­lió fő vallotta ma­gát ukrán nem­ze­tiségűnek, szem­ben az 1989-ben mért 976 749-cel. A szakértők véleménye szerint ez nagy valószínűséggel elsősorban az orosz és részben a más nemzetiségűek iden­titás­vál­tá­sá­nak, il­let­ve a migrációs fo­lya­ma­toknak – azaz a döntően nyugati irányú elvándorlásnak és a keleti irányú bevándorlásnak – tudható be. Figyelemre méltó az oro­sz nemzetiségűek meg­fo­gyat­ko­zása. 1989-ben Kárpátalján még 49 456-an vallották ma­gu­kat orosznak, míg 2001-ben már csupán 31 ezren. Ez még akkor is igen jelentős csökkenésnek mond­­­­ható, ha figyelembe ves­szük, hogy igen je­lentős há­nya­duk még közvetlenül a Szovjetu­nió felbomlását követően hagyta el a vidéket.

Érdemes részletesebben meg­­­­­­vizsgálni a 151,5 ezernyi magyar területi eloszlását Kár­pátalján.

A magyarság lakosságon be­lüli részaránya továbbra is a Beregszászi járásban a leg­ma­ga­sabb – a járás 54 ezer fős lakos­sá­gá­ból 41,2 ezer fő vallotta magát magyarnak (76,1%-a), s 10,2 ezer az ukránok száma (18,8%). Elve­szí­tette viszont 1989-hez képest magyar több­ségét Kárpátalja „leg­ma­gya­rabb” városa, Bereg­szász. Az időközben megyei jogú várossá lett, s a statisztikákban így önállóan sze­replő Beregszász 26,6 ezres lakos­sá­gából 12,8 ezer magyar (48,6%), 10,3 ezer ukrán (38,9%), 1,7 ezer cigány (6,4%) és 1,5 ezer orosz (5,4%) nem­ze­ti­ségű. Fi­gyelemre méltó a város 1989-ben még a 30 ezer főt meg­ha­ladó la­kosságának csökkenése, amely a statisztikusok szerint 10,7 szá­za­lékot tett ki egy évtized alatt.

A Nagyszőlősi járás 118 ezer fős lakosságából, mely 4,8 szá­za­lékos növekedést produkált 1989-hez képest, 84,3 ezer (71,4%) uk­rán, s 30,9 ezer a magyarok száma (26,2%), azaz el­mondható, hogy a járás magyarságának létszáma 12 év alatt az átlagnál nagyobb mér­ték­ben, 10,7 százalékkal nőtt, s en­nek megfelelően 1,4 százalékkal nö­vekedett a lakosságon belüli részarányuk is.

A 81,6 ezer lakosú Munkácson 63 ezer ukrán él (77,1%), az oroszok száma 7,3 ezer (9%), a magyaroké pedig kereken 7 ezer (8,5%), azaz a magyar közösség 3,9 szá­za­lékos növekedést pro­du­kált, miközben részaránya a város enyhén csökkenő (2%) la­kos­­ságán belül változatlan maradt. Vala­me­lyest csökkent a Munkácsi járás lakossága is. 101,4 ezer la­ko­sából 85,2 ezer (84%) ukrán, 12,9 ezer (12,7%) magyar nemzetiségű. Mi­vel azonban az elmúlt évek­ben a magyarság száma itt csu­pán né­hány száz fővel csökkent, 1989-hez képest 12,3 százalékról 12,7 százalékra nőtt részarányuk a lakosságon belül.

Ungvárnak 115,6 ezer lakosa volt 2001-ben. Ebből 89,9 ezer (77,8%) ukrán, 11,1 ezer (9,6%) orosz, 8 ezer (6,9%) magyar nem­zetiségűnek vallotta magát. Azaz 1989-hez képest 13,1 százalékkal csökkent a megyeszékhely ma­gyar közös­ségének lélekszáma, míg rész­a­rányuk a város lakosságán belül 1 százalékkal csökkent. Az Ungvári járás lakossága 74,4 ezer fő volt 2001-ben. Az uk­rá­nok száma ezen belül 43,5 ezer (58,4%), a magyaroké pedig 24,8 ezer fő (33,4%), azaz itt is csök­kent va­la­melyest a magyarság (-2,8%) s ezzel együtt részarányuk is a la­kosságon belül(-1,4%).

A 31,9 ezer lakosú Huszton 1,7 ezer (5,4%) a magyar nemzetiségű lakosok száma. A 96,9 ezer lakost számláló Huszti járásban pedig 3,8 ezer magyar él (3,9%). A Técsői járás 171,9 ezer lakójából 5 ezer (2,9%), míg a 90,9 ezer lakosú Rahói járásban 2,9 ezer (3,2%) a magyarok száma.

Összes­­ségé­ben el­mond­ható a Felső-Tisza-vi­dék­ről, hogy csökken a szór­vány­ma­gyarság szá­ma, s bár ez ál­ta­lánosságban egybevág a tömb­magyarság körében ta­pasz­tal­ha­tó fo­lya­ma­tokkal, tekintve hogy ese­tükben igen gyakran csupán néhány száz vagy néhány ezer fős kö­zös­ségekről van szó, nyil­ván­valóan érzékenyebben érinti őket a fogyás.

Érdekesség, hogy az össze­sen 100,9 ezer lakost számláló Ilosvai járásban is él mintegy 100 magyar (0,1%), s az 54,9 ezer lakosú Szolyvai járásban is ma­gyarnak vallották magukat mint­egy négyszázan (0,7%).

B. J.–ntk