2003. január 24.
Lukács evangéliumában arról olvashatunk, hogy a pásztorok nyájaikra vigyáznak a sötét éjszakában, melynek egyedüli fényforrása az általuk rakott tűz. És ezt a sötétséget egyszerre mennyei fény töri át, a mennyből pedig elhangzik a boldogító angyali üzenet:
„Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus…” (Luk 2,11)
Az angyal Jézust először Megtartónak nevezi. Sokan szerették volna kivívni maguknak e titulust, ugyanúgy, mint a Krisztus és Jézus nevet. Rómában akkortájt Augustus császár trónolt. A világ azon nagy részén, mely fölött akkor ő uralkodott, templomokat építettek dicsőségére, áldozatokat mutattak be neki. És Augustus császár, aki Róma békéjét, a Pax Romanát bevezette, a fenn említett címekkel imádtatta magát. Most pedig, az ő királyságának egy félreeső sarkában, Róma dicsfényétől távol, újszülött kapta a Megtartó, a Krisztus és az Úr nevet.
Megtartó. Egy olyan személy, aki megtartja népét, a bűnbeesett embert, annak minden hiányossága ellenére; aki helyrehozza az Isten és ember közötti megromlott kapcsolatot, és életet, jövőt biztosít. Jeruzsálem templomában abban az időben mindennap áldozatokat mutattak be. Isten elfogadta az áldozatokat, melyek a bűnök bocsánatát voltak hivatottak szolgálni, egy áldozati állat azonban nem fizethet meg a mi bűneinkért. Ennek érdekében Jézusnak kellett megszületnie. Egyedül Õ képes e feladat véghezvitelére.
Krisztus, azaz felkent, Isten szolgálatában levő. A papok és királyok részesültek abban az időben a felkentség szertartásában, mely azt volt hivatott mutatni, hogy az illető személyeket a megfelelő pozícióba nem ember, hanem Isten maga állította. Az Úr Jézus azonban nem csupán „egy” felkent, hanem „a” Felkent. Felkent próféta és tanító, Főpapunk és Királyunk, aki tökéletesen megfelel az Isten által nekünk szánt büntetés elviselésére.
Úr. A pásztorok a jászolban egy csecsemőt találtak, aki semmiben sem különbözött a többi csecsemőtől. És mégis, az a kisgyermek ott abban az istállóban, az ő Uruk, a Megváltójuk. Aki népét a bűn hatalmától megszabadítja, aki már akkor, már ott a Krisztus, az Úr volt. A betlehemi jászolban nem csupán egy aranyos újszülött feküdt, hanem a mi Királyunk, a Megváltónk, aki előtt térdre kell borulnunk.
Hálásnak kell lennünk Istennek, aki e csecsemő által nekünk, bűnösöknek segítő kezet nyújtott, aki minket ismét gyermekeivé akar fogadni. Sőt, új életet, új mennyet és földet ígér, és az oda vezető úton velünk lesz. Velünk lesz e csecsemő által, aki számunkra a mennyei dicsőségbe vezető ajtót kinyitja. A Mennyekbe vezető egyetlen út Jézus Krisztus, aki gazdag áldásban részesíti azt, aki megérti és megérzi az újszülött Jézus Krisztus üzenetét, és aki ennek megfelelően tud élni.
Nyíljon meg a szívünk, legyen tettre kész a kezünk, viszonthálára Istenünk felé. Cselekedni akar Isten általunk. Ámen.
Héder János
ungvári református lelkész
