2003. január 31.
Február 2-án a keresztények Jézus Krisztus templomban való bemutatását és az agg Simeonnak a megígért Megváltóval való találkozását ünneplik.
Az ünnepnek van egy láthatatlan előkészítője, a mózesi törvényadó Isten, és vannak látható, de mégis háttérben maradó végrehajtói, József és Mária.
A háttérben maradó Istenszülő Szűz Mária gyöngéden, anyai érzésekkel táplálja gyermekét, gondoskodik róla, ugyanakkor következetességgel, a törvénynek megfelelően mutatja be Fiát az Úr templomában.
Isten eszközként használta fel Máriát. Rajta keresztül akarta megmutatni saját gyengéd és emberszerető, terveiben, céljaiban következetes mivoltát. Ez a következetesség mutatkozik meg az Istenszülő egész életében. Ahogy áthatja azt a gyermekért való aggódás és féltés, az, ahogy csendben, alig-alig megjelenve az evangélium lapjain, éli át a hétköznapok örömeit-terheit, ahogyan elfogadja Isten tervét, és a Gondviselésbe veti bizalmát.
Ilyen következetes életmódot kell(ene) élni a keresztény embereknek. Az Isten eszközévé válni. Sokszor talán a háttérben maradva, csöndben, szívósan tenni azt a dolgot, amit az Isten ránk bízott.
Biztosan megéri embereknek, közösségeknek ezt az utat választani, s ily módon készülni arra a találkozásra, ahol nem a tetteink és szavaink körül keltett zaj fog számítani, hanem azok az értékek, amik mögötte vannak.
Demkó Ferenc
tiszacsomai parochus