Himnusz: Reményeink kifejezője
A magyar kultúra ünnepén
A magyar kultúra napját, a Himnusz születésének 180. évfordulóját méltatta Kárpátalja magyarsága az elmúlt héten. Az e jeles dátumhoz kapcsolódó számos rendezvény miatt a magyar kultúra napja vidékünkön a magyar kultúra hetévé terebélyesedett. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség január 24-én Ungváron, a Megyei Zenei-Drámai Színházban emlékezett meg nemzeti imádságunk születésnapjáról. Ez alkalomból a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné című darabját adta elő (felvételünkön).
– A magyar nép Himnusza az a filozófiai vers – mondta Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke az ünnepi beszédek bevezetéseképp –, amely minden magyarnak elsőként jut eszébe, ha a nemzethez tartozását kívánja kifejezni. A mai napon a vers alkotóját, s egyben a magyar nemzetet ünnepeljük, amely képes volt a mű befogadására, s arra, hogy nemzettudatát, kultúráját egy ilyen remekművel fejezze ki. A Himnuszban említett balsors ugyan ma is tépáz minket, de irodalmunknak ezen, a nép számára is legkedvesebb darabja erőt ad nekünk ahhoz, hogy álljuk a megpróbáltatásokat – hangsúlyozta a KMKSZ elnöke.
Anatolij Repko, a megyei adminisztráció kulturális főosztályának helyettes vezetője köszöntőjében elismerően szólt a magyar kultúra eredményeiről, ezen belül a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház sikereiről, s örömét fejezte ki, hogy egymás kultúráját tisztelő népek élnek a Kárpátok lábánál.
Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának kijelölt elnöke, az Anyanyelvi Konferencia elnöke az európai himnuszok sajátosságairól szólva hangsúlyozta, a magyar Himnusz szakrális magasságokba emelkedett, önmagán túlmutató imádság, amely a magyar történelem kohójában érlelődött meg a nemzeti sors lenyomataként.
– A mi himnuszunk nem az uralkodó védelmére szólít fel, nem az ország mindenek felett valóságát hirdeti, hanem az Úristen kegyelmét és irgalmát kéri egy százszorosan szétzilált nemzet számára. Nemcsak történelmünk lenyomata a 180 éve született mű, hanem reményeink kifejezője is, hiszen a megpróbáltatások ellenére megmaradtunk, együtt vagyunk.
Az ünnepi beszédeket követően a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei vették át a szót, akik Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné című kétfelvonásos vígjátékát mutatták be ezen az estén. Az először tavaly augusztusban Gyulán bemutatott mű kárpátaljai premierje volt ez az előadás, melyben Eperjes Károly és Gáspár Sándor helyett első alkalommal lépett színre Kacsur András és Rácz József Lipittlotty, illetve Lipptopp szerepében. Vidnyánszky Attila rendezésének és a színészek zseniális játékának köszönhetően a mintegy nyolcszáz néző önfeledten szórakozhatott a gyengeelméjű Samuka (Trill Zsolt) idétlenségein, a magányba beleunt Karnyóné (Szűcs Nelli) férjkereső praktikáin, valamint a két férjjelöltnek, Lipittlottynak és Lipptoppnak a gazdasszony kezéért, illetve a forróvérű Boris (Kátya Alikina) bájaiért folytatott versengésén. Az előadás zenei hátterét Pál Lajos és a társulat tagjaiból verbuvált „népiesített” zenekar biztosította. Az előadás után a közönség hosszú percekig tartó vastapssal jutalmazta a színészek játékát.
A mintegy három és fél órán át tartó ünnepség egyetlen „hiányossága” az volt, hogy Szuszmir (Sőtér István) nem fejezhette be a sötét köpönyegű rémséges emberről szóló, az est folyamán számtalanszor elkezdett történetét, pedig a színházra éhes közönség még jó ideig elhallgatta volna a meséjét…
Olasz Tímea
