„Az ajándék értékét a gesztus határozza meg”
Isten éltesse!
Február 12-én ünnepli születésnapját Veres Ágota. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház egykori művésze jelenleg családjának, nyolcéves kisfia nevelésének szenteli magát, szabadidejében pedig selyemfestéssel foglalkozik.
– Számodra van-e valamilyen különleges jelentése a születésnapoknak?
– Mint általában, mi is csak a kerek évfordulóknak szentelünk nagyobb figyelmet, de bevallom, nem érzem sajátomnak az ezzel járó felhajtást, csinnadrattát. Távol áll tőlem az önünneplés, rendszerint attól is elérzékenyülök, ha valaki felköszönt vagy megajándékoz. Tavaly kerek évfordulót ültünk, sok-sok baráttal, ismerőssel, idén sokkal szerényebben, szűk családi körben fogok majd ünnepelni.
– A családi vagy a baráti ünneplésnek vagy híve?
– Az évek múlásával egyre inkább igénylem a nyugodt, meghitt családi légkört, s ez a jeles napokra is igaz. Ezekben számomra ma is az érzelmi töltet a meghatározó, ami a hangos, nyüzsgő bulikban időnként elvész. De persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a színház és az a maroknyi csapat, amin belül szerettük felköszönteni egymást. Színészként sohasem voltunk túlfizetve, de erre valahogy mindig került némi pénzmag. A „szervezkedés” legtöbbször váratlanul érte az ünnepeltet, aminek volt egy sajátos, egyedi hangulata.
– Ajándék…
– Az ajándékoknak nagyon tudok örülni, de nem az érték, a méret, sokkal inkább az általa közvetített gesztus számít. Az ajándék egyébként sok mindenről árulkodik: egyrészt utal az ajándékozó személyiségére, értékrendjére, másrészt mutatója annak, milyennek lát, menynyire ismer engem. Jómagam szeretek ajándékot vásárolni, és mindig nagy-nagy körültekintéssel, odafigyeléssel választom ki a véleményem szerinti legmegfelelőbbet.
-lia-
