„Az ajándék értékét a gesztus határozza meg”

Isten éltesse!

2003. február 7., 01:00 , 108. szám

Február 12-én ünnepli születésnapját Veres Ágota. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház egykori művésze jelenleg családjának, nyol­céves kisfia nevelésének szenteli magát, szabadidejében pedig selyemfestéssel foglalkozik.

– Számodra van-e valamilyen különleges jelentése a születésnapoknak?

– Mint általában, mi is csak a kerek évfordulóknak szentelünk nagyobb figyelmet, de bevallom, nem érzem sa­játomnak az ezzel járó felhajtást, csin­nadrattát. Távol áll tőlem az önünneplés, rendszerint attól is elérzékenyülök, ha va­laki felköszönt vagy megajándékoz. Tavaly kerek évfordulót ültünk, sok-sok baráttal, ismerőssel, idén sokkal szerényebben, szűk családi körben fogok majd ünnepelni.

– A családi vagy a baráti ünneplésnek vagy híve?

– Az évek múlásával egyre inkább igénylem a nyugodt, meghitt családi légkört, s ez a jeles napokra is igaz. Ezekben számomra ma is az érzelmi töltet a meghatározó, ami a hangos, nyüzsgő bulikban időnként elvész. De persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a színház és az a maroknyi csapat, amin belül szerettük felköszönteni egymást. Színészként sohasem voltunk túlfizetve, de erre valahogy mindig került némi pénzmag. A „szervezkedés” legtöbbször váratlanul érte az ünnepeltet, aminek volt egy sajátos, egyedi hangulata.

– Ajándék…

– Az ajándékoknak nagyon tudok örülni, de nem az érték, a méret, sokkal inkább az általa közvetített gesztus számít. Az ajándék egyébként sok mindenről árulkodik: egyrészt utal az ajándékozó személyiségére, értékrendjére, másrészt mutatója annak, milyennek lát, meny­nyire ismer engem. Jómagam szeretek ajándékot vásárolni, és mindig nagy-nagy körültekintéssel, odafigyeléssel választom ki a véleményem szerinti legmegfelelőbbet.

-lia-