„Szabad-e farsangot köszönteni?”

Rózsa Sándor, szalagos fánk, kosarasbál...

A farsang időszakát évszázadok óta az evés-ivás, lakodalmak, disznótorok, álarcos felvonulások jellemzik. A maszkos alakoskodásnak néhány évtizede még vidékünkön is nagy hagyománya volt, elsősorban a fonókban hirdettek „szabad farsangot”.

A magyar nyelvterületen rendszerint kisebb maszkos csoportok tartottak „falujáró menetet”, felvonulást, vagy a fonókban, házaknál adtak elő többszereplős dramatikus játékot. Az állatalakoskodók leggyakrabban lovat, gólyát, kecskét, medvét jelenítettek meg, mely utóbbi négykézlábra ereszkedve, nyakán pórázlánccal rontott be a fonóba, hogy esetlen mozdulatokkal szórakoztassa a jelenlévőket, ijesztgesse, korommal „feketélje” a lányokat.

A farsangi maszkosok legszórakoztatóbb alakjai a zsánerfigurák voltak: cigányasszony, koldus, kereskedő, ezeket követték a különböző mesterséget utánzók (borbély, kovács, cipész. üstfoltozó, drótostót), valamint a szép és a csúf farsangosok (menyasszony, vőlegény, vőfély, illetve kéményseprő, halál, ördög, boszorkány stb.). Kárpátalja hagyományőrző településein még az ötvenes-hatvanas években is tartottak fonóházi farsangi játékokat. A felső-Tisza-vidéki Visk községben például Rózsa Sándor és bandája, valamint gubás juhászok járták a fonókat. Ezeknek a farsangi mulatságoknak maga is résztvevője volt még id. Sari József, a KMKSZ választmányának tagja, aki ezekben a napokban ünnepli 80. születésnapját.

– Akkoriban szinte minden utcában volt egy-egy fonóház, a fiatal lányok, asszonyok ide jártak fonni, később varrni, hímezni – meséli. – Mikor eljött a farsangi időszak, az ún. maskarások valamennyi fonóházat felkeresték, ahol farsangot köszöntöttek. Illendően bekéredzkedtek: „Elindult Rózsa Sándor a bandájával, szabad-e farsangot köszönteni?” – kérdezték, majd bementek a házba, a lámpást „féloldalra” akasztották, és már kezdődött is a tánc.

– A juhászok mindenféle pergő-csilingelő holmit aggattak magukra, hogy minél nagyobb zajt csapjanak. Szép csendben az ajtóhoz lopóztak, majd köszönés nélkül berontottak a szobába, halálra rémisztve a bennlevőket. A lányokat meg azzal igyekeztek megcsúfolni, hogy tánc közben a földre állított gelátára (fejőedényre) „csapták” őket, azok meg visítva szaladtak, bújtak, ahova tudtak.

– A szokásrend szerint a maskurások csak a munka végéhez közeledve jöttek bolondozni, addig kinek-kinek el kellett végezni a feladatát. Mulatság dolgában a házigazdának volt döntésjoga, a hívatlan vendégeknek mindig engedélyt kellett kérniük a farsangi „rendbontásra”.

– Utolsó héten aztán kosaras­bá­lokat szerveztek a faluban, előbb a „szálában”, majd a kultúrházban. A mulatságot színi előadás vezette be, amit a helyi fiatalok (köztük jómagam) „vittek színre”, aztán táncoltunk, éjfélkor pedig ki-ki elfogyasztotta az elemózsiáját. Az asszonyok szalagos fánkot osztogattak, ami arról kapta a nevét, hogy magassága miatt nem mindenütt érte a forró zsiradék, így körben fehér maradt. Akkoriban még ez volt a szórakozásunk, nem volt tévé, videó, élt viszont a szánkon a nóta, minden fiatal ismert is vagy kétszázat...

-farkas-