Ahol kelendő az „olcsó ukrán” élelmiszer

Mezőkaszony, a boltok birodalma

A 2330 lelket számláló Mezőkaszonyban jelenleg több mint húsz magánkereskedelmi egység működik, melyek kínálata jócskán meghaladja az „átlagos” falusi üzletekét. A mini ABC-k emellett nemcsak jól felszereltek, de esetenként a városihoz képest is kedvező árszinten kínálják portékájukat.

Annak érzékeltetésére, hogy mit is jelent ez a gyakran elhanyagolt, igénytelen falusi kereskedelmi szektorban, említsük meg, hogy például a szom­szédos Zápszony­ban mind a mai napig közel „fővárosi szintű” élelmiszerárakat „diktálnak” a kiskereskedések. Egyes termékek – liszt, cukor, kávé, vaj, zsír, sör – itt nem ritkán 50-80 kopekkel is többe kerülnek, mint a beregszászi (vagy mező­kaszonyi, somi) üzletekben.

Hogy Mezőkaszonyban mitől megy jobban az a bizonyos szekér? A kereskedők szerint azért, mert a lakosok kezén több a pénz, nagyobbak az igények, és újabban a határ túloldaláról érkezők is szívesen betérnek egy-egy nagyobb vásárlás kedvéért.

Nem volt ez mindig így, hisz a kilencvenes évek elején-közepén éppen a határ túloldalán elterülő települések élelmiszerüzleteit, vegyeskereskedéseit ürítették ki nap mint nap az üzemanyag-turizmusból, csen­cselésből élő honfitársaink. Akkoriban a viszonylag kis lélekszámú Barabás, Beregsurány és Ti­szabecs üzleteinek napi forgalma nem ritkán vetekedett egy-egy kisváros forgalmával.

A „magyar” élel­­miszerek, háztartási cikkek ol­csób­­bak és megbízhatóbbak, jobb minőségűek, mint a ha­­zai – tartották a „mieink”, és szorgalmasan fuvaroztak vagy éppen szatyroztak gyors­fagyasztott húsfélét, lisztet, cukrot, „B” kását, kenyeret, sört, színezett üdítőt, szalvétát, toalettpapírt, babapelenkát, alufóliát, textilöblítőt, légfrissítőt és még sorolhatnánk. Szinte sikk volt mindent „odaát” beszerezni, amihez részben a honi üzletek és piacok gyér kínálata, minőségi „adottságai” is hozzájárultak.

Mára részben fordult a kocka, állítják Mezőkaszonyban, mivel újabban a Magyarországról érkezők vásárolnak előszeretettel a helyi élelmiszer-kereskedésekben. Az indok egyszerű: az ukrán élelmiszer viszonylag olcsó, továbbá esetenként kevesebb tartósítószert, adalékot, mesterséges színezéket tartalmaz, mint a határ túloldalán kínált árufélék.

A „forintos” vásárlók leginkább édesipari termékeket vásárolnak: csokoládét, töltött cukorkát, kandírozott gyümölcsöt, száraz aprósüteményt. Kelendő továbbá a kolbász, a szalámiféle és a virsli, a sör, szilveszterkor a „szovjet” pezsgő, a vaj, a tejföl, a túró, a sajt, valamint a tisz­tí­tószer – tudtuk meg, tehát elég szé­les a skála.

Emellett a határról hazafelé tartó környékbeliek is inkább Mezőkaszonyban szerzik be a konyhára valót, mivel egyes termékek, pl. a gyorsfagyasztott baromfihús, rendszerint kevesebbe kerül, mint például a határ túloldalán, Barabásban.

A nagyszámú kereskedelmi egység megjelenésének következménye, hogy az üzletek igyekeznek kiépíteni saját klientúrájukat, s mindent megtesznek a vevők megtartásáért – lásd egyéni árprofil, bő választék (az egyik családi üzletben például nem kevesebb, mint tízféle kenyérből lehet választani). Úgy tűnik, Mező­kaszonyban ismét érvényre juthat a rég elfeledett „mindent a vásárlóért” szlogen.

P. Zs.