Big Brother

2003. február 28., 01:00 , 111. szám

Ne tessék megbotránkozni, de én élvezem a Big Brothert, a valóságshowt. Töredelmesen bevallom, hogy engem több évtizede már csakis ez a műsor érdekel. Na persze, nem az az adás, amivel a magyar állami televízió zsírján kormányzati segédlettel létrehozott kereskedelmi tévék hülyítik a jobb sorsra érdemes nézőket. Ezeknek a műsoroknak a való élethez annyi köze van, mint az ólomkatonáknak a hadsereghez, és aki ott keresi a valóságot, az olyan, mintha azt várná, hogy megtojjon a kakukkos óra madara. A nagy valóságshow itt van körülöttünk, és sokszor mi is kénytelenek vagyunk beállni játszani. Persze sokkal nagyobb tehetség kell hozzá, mint amennyi azoknak a sérült lelkű, exhibicionista önmegvalósítóknak jutott a szégyentelevízióban, és a gázsi is sokkal kisebb, sőt sokszor mi fizetünk rá…

Természetesen van itt is manipuláció, meg minden egyéb, de azért ez mégiscsak más. Elmesélek egy érdekes epizódot, amit a múlt nyáron láttam a színes, nagyképernyőjű sztereó készülékemen, amit méhészkedés közben is lehet élvezni, hallani, sőt a szereplőket meg is lehet kérdezni, ha valamit nem ért az ember. Most éppen a szomszédasszonytól kérdezem meg, miért a falu legdrágább fuvarosával hordatja be a szénát a jobb oldali gazdasszony, az Irénke, akinek a férje már egy éve oda van Portugáliában, és száz dollárt küld havonta haza. A szomszéd néni az orra alatt somolyogva halkan válaszolja: „A három eladó lány az oka ennek. A fuvarosnak ugyanis, aki lent lakik a faluban, két fia és három fogata van, dolgoztatja is őket éjjel-nappal. De ez a fiú, aki ma itt dolgozik a szomszédban, nagyon ki fog kapni este az apjától, mert még alig csinált két fuvart, pedig már délután van”.

Figyelem az eseményeket, és valóban, a lepakolásnál csak az egyik lány segédkezik. Ahogy a méhészsapka hálóján át látom az adást, bizony elkelt volna a bekarikázott 12-es szám a képernyő aljába. Másnap aztán gyorsan ment a szénahordás a hegyoldali almásból, mert nem a fiúk egyike jött a faluból, hanem a mogorva apjuk. Kedvetlen és ideges volt a lányos szomszédasszony is, és a következő napon már a szemben lakó egylovas, kicsit mindig részeg Péter szekerét láttam az udvaron.

Hát így működik az én tévém. Tudom, hogy ezekben a műsorokban kevés a happy and, de hát a Nagy Rendezőt nem érdeklik a nézők, az Õ szempontjai egészen másak, számunkra többnyire érthetetlenek.

Tithli