Kőnig Sándor: Az anyanyelv közös öröme

Alapítvány a kisebbségi oktatásért

2003. március 14., 01:00 , 113. szám

Az elmúlt héten Kárpátaljára látogatott a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány kuratóriumának munkacsoportja. Kőnig Sándorral, a kuratórium elnökével az Apáczai Közalapítványról és annak támogatási irányelveiről, valamint kárpátaljai tapasztalatairól beszélgettünk.

– Mi célból hozták létre az Apáczai Közalapítványt?

– Az alapítványt 1999-ben a határon túli magyar oktatás támogatására hozta létre a Magyar Oktatási Minisztérium (OM). Ezen belül elsősorban a közép- és felsőfokú szakképzést támogatja és ennek minden olyan válfaját, ami ezek holdudvarához tartozik. Az elmúlt négy évben a közalapítványhoz kevés híján ezer pályázatot nyújtottak be, költségvetése tavaly 800 millió forint volt, az idén pedig egyéb források bevonásával 1,2 milliárd forintból gazdálkodhatunk.

– Milyen kezdeményezéseket támogat az alapítvány?

– A négy legjelentősebb támogatási cél sorrendben az ingatlanberuházás, az ösztöndíj, programszervezés, intézményműködtetés és az eszközbeszerzés. A különböző támogatási formákra elköltött összeg azonban évente változik, tavaly például jelentős mértékben növekedett az eszközbeszerzési támogatás. (A Közalapítvány hírlevele szerint a kuratórium által tavaly eszközbeszerzésre megítélt támogatási összegek országonként: Románia 175,4; Jugoszlávia 53,8; Szlovákia 40,4; Ukrajna 35,9; Magyarország 5 millió forint – A szerk.) Az alapítvány támogatási rendszeréről tudni kell, hogy kizárólag az adott forrásnak megfelelő célra fordíthatjuk a rendelkezésre álló támogatási összeget, és minimális az a keret, ami „címke nélkül” kerül kiosztásra. Az elmúlt évben először tudtunk például óvodákat, általános iskolákat, gimnáziumokat, líceumokat támogatni, ami – bár nem tekinthető szakképzésnek – ugyancsak szerves része a határon túli magyar oktatási rendszernek.

– Melyek az idei támogatási irányelvek?

– Az OM saját alapjából 50 millió, szakképzési alapjából 700 millió forintra számítunk, amit értelemszerűen a szakképzésre kell fordítanunk; 200 millió forintot kapunk az informatikai minisztériumtól, ami reményeink szerint különböző oktatási szinteken költhető informatikai fejlesztésre; teljesen új tétel továbbá az a 250 millió forint, amit a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumtól kapunk a határon túli felnőttképzés támogatására.

– Milyen tapasztalatokkal szolgált kárpátaljai látogatásuk?

– Látogatásunk elsődleges célja, hogy lássuk, mire költöttük az alapítványnak a magyar állam által rábízott pénzét itt, Kárpátalján; hogy jól döntöttünk-e, amikor olyan projekteket fogadtunk el, mint például a Szent Gellért Kollégium létrehozása Ungváron vagy egy nagy előadóterem kialakítása a KMTF-en. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jól döntöttünk, sikerült eleget tennünk fő alapelvünknek, miszerint megtartó közösségek kialakulását kell segítsük a határon túl élő magyarság körében. Odahaza gyakran megkérdezik tőlem, hogy miért van minderre szükség, hisz az országhatáron belül is van támogatnivaló. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy azért, mert van valami: nevezetesen az anyanyelv közös öröme, ami fontos érték a Kárpát-medencében, a világban, és amitől nem lehet, nem szabad megfosztani a nemzetet.

P. Zs.