2003. április 4.

Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Lukács 18,31

Jézus tanítványai úgy gondolták, hogy az igazságnak erővel és hatalommal kell párosulnia ahhoz, hogy a megromlott világban az Isten országának rendje helyreálljon. Mesterükben olyan embert ismertek meg, akinek minden szava igaz, jót akar és jóra törekszik. Látták a csodajeleket is, amelyek azt bizonyították, hogy ennek a Jézusnak ereje és hatalma van. Ezért ismerték fel benne a megígért szabadítót és ezért reménykedtek abban, hogy Õ fogja helyreállítani erővel és hatalommal az Isten országát.

A Jeruzsálembe való bevonulást ők úgy képzelték el, hogy azért fognak majd oda bevonulni, hogy átvegyék a hatalmat és az ország vezetésének jogát mindazoktól, akik eddig méltatlannak bizonyultak erre. Úgy gondolták, hogy Jézussal az a lehetőség következett el, hogy az igazak ragadják a maguk kezébe a hatalmat, és bosszút állhatnak majd a rajtuk és az igazságon esett sérelmekért, és megmutathatják majd, hogyan kell a hatalommal igaz ember módjára élni.

Éppen ezért okozott nekik igen nagy csalódást az, amikor Jézus összehívta őket és a hatalomátvételre felkészítő haditanács helyett arról kezdett beszélni nekik, hogy felmennek ugyan Jeruzsálembe, de nem azért, amiért a tanítványok vágyakoznak oda, hanem azért, hogy beteljesedjék mindaz, amit a próféták megírtak. Meg kell az Emberfiának csúfoltatnia, szenvednie kell és meg kell halnia kínos kereszthalállal, hogy harmadnap feltámadhasson.

Ebből a beszédből aztán a tanítványok már végképp nem értettek semmit. Pedig Jézus éppen arra nevelgette őket, hogy az Õ szenvedésének titkát majd megértsék, hogy ne a maguk önző emberi szempontjai szerint nézzék az Isten ügyét, tanulják meg az emberi történéseket Isten szemszögéből nézni. Ne ítéljenek, hogy ne ítéltessenek, ne fogjanak fegyvert, hogy ne fegyver által kelljen elpusztulniuk. Vegyék komolyan, hogy nem emberé az ország, a hatalom és a dicsőség, hanem az Istené. Éppen azért vette ki Isten még az igazak kezéből is a bosszúállás vesszejét, hogy az igaz ne váljon gonosszá.

A böjt éppen arra való, hogy húsvét előtt minden keresztyén gyülekezet elgondolkozzon ezen. Az úrvacsorát is azért osztjuk ki ilyenkor, hogy Krisztus megtört testének és kiontott vérének szent jegyei emlékeztessenek bennünket arra, hogy kit és mi végre támaszt fel örök életre az Isten. Csak azokat, akik a Krisztust követik abban, hogy az Istenre bízzák azt, ami az Istenre tartozik, és szenvedések és megpróbáltatások között is cselekszik az Atya akaratát.

Orbán Sándor
benei református lelkipásztor