Kenyérillat lengte be a csapi közösségi teret
A frissen sült kenyér illata mindig többet jelent egyszerű élelmiszernél. Emlékeket idéz, családokat köt össze és közösségeket formál. Június 19-én a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének csapi rendezvénytermében éppen ez történt: egy régi álom vált valóra, amikor a helyi nyugdíjasklub tagjai és a közösség asszonyai közösen tanulhatták meg a hagyományos kemencés kenyérsütés fortélyait.
A rendezvény helyszínéül szolgáló udvaron évek óta áll egy kemence, amelynek már a megépítésekor a szervezők arról álmodoztak, hogy egyszer a közösségi élet fontos részévé válik. Az elmúlt években Csapon számos családi és közösségi rendezvényt szerveztek, ahol gyakran került az asztalra házikenyér is. Egyre nehezebb azonban olyan asszonyokat találni, akik még ismerik és gyakorolják a hagyományos kenyérsütés mesterségét.
– Mindig igyekszünk közösségi programokat szervezni. Egy-egy rendezvényre, különösen gyermeknapra, gyakran rendeltünk házikenyeret, de lassan elfogytak azok az asszonyok, akik még rendszeresen sütnek. A nyugdíjasklub tagjai ugyan megpróbálkoztak a kenyérsütéssel, de úgy éreztük, még van mit tanulnunk. Ezért hívtuk el Kupás Gizike nénit Nagydobronyból, hogy segítsen nekünk – mondta Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének, valamint a Szövetség Csapi Alapszervezetének elnöke.
A meghívott vendég, Kupás Gizike néni, Nagydobrony egyik köztiszteletben álló személyisége. A mai napig süt kenyeret és kalácsot, amelyből rendszeresen juttat a faluban élő rászorulóknak is. Nemcsak kétkezi munkájával, hanem emberségével, hitével és közösségi szolgálatával is példát mutat környezetének.
A kenyérsütés mestere lapunknak elmondta: a sütés szeretetét édesanyjától örökölte. Gyermekkorában természetes volt, hogy otthon rendszeresen sütöttek kenyeret, mert akkor még nem volt kapható, sőt a család kemencéjét is édesanyja építette.
– Régen jobban kedvelték a vályogkemencéket. A házikenyérnek egészen más az íze, tovább eltartható, tartalmasabb és laktatóbb is – mesélte.
A jó hangulatú, családias rendezvény már a reggeli órákban kezdetét vette. A résztvevők elsőként a kenyérdagasztás alapjaival ismerkedhettek meg. Gizike néni részletesen elmagyarázta az arányokat és a legfontosabb tudnivalókat. Elmondása szerint ő általában nyolc kilogramm liszthez mintegy négy és fél liter langyos vizet, egy marék sót, kovászt és élesztőt tesz bele. A jelenlévők figyelmesen hallgatták tanácsait, miközben saját kezűleg is kipróbálhatták a dagasztást.
Amíg a tészta kelt, a szervezők hagyományos reggelivel vendégelték meg a résztvevőket. Az asztalokra zsíros kenyér, lila hagyma és ropogós pörc is került – a régi idők hangulatát megidézve.
A rendezvényhez a helyi iskola nyári táborának résztvevői is csatlakoztak. A gyerekek nagy érdeklődéssel figyelték a kenyérsütés minden mozzanatát, a dagasztástól kezdve a tészta formázásán át egészen a kemencébe vetésig. Számukra különleges élményt jelentett, hogy olyan mesterséggel ismerkedhettek meg, amely egykor a mindennapi élet természetes része volt.
A megkelt tésztát ezt követően kisebb kenyerekké formázták, avagy kiszakították, majd kosarakban és tepsiben hagyták tovább kelni. Közben a kemencében már izzott a parázs, és mindenki izgatottan várta a végeredményt. A kenyerek végül közel egy órán át sültek a forró kemencében, majd aranybarnára pirulva kerültek elő.
A kenyérsütés hagyománya generációkon keresztül öröklődött Kárpátalján, és bár a modern világ sok mindent megváltoztatott, az ilyen alkalmak bizonyítják, hogy a közösségekben továbbra is él az igény az ősi tudás megőrzésére.
da
