Alakulgat az új (világ)rend
Reform: Minden szinten szinte minden
Az utóbbi idők legfontosabb politikai eseményének megfigyeléséhez nem kell Kijevbe menni és a központi sajtót sem kell tanulmányozni. Az alkotmány reformtervezetének össznépi megvitatása ugyanis mindenütt folyik, méghozzá óriási lendülettel. Az ukrán lakosság apraja-nagyja gyűléseken, szemináriumokon, kerekasztal-megbeszéléseken tör lándzsát a bikamaralizmus adott formája mellett.
A dörzsölt helyi főnökség persze többnyire megkíméli alárendeltjeit és önmagát a fölösleges idegeskedéstől, és valódi gyűlések helyett jobbára csak azok jegyzőkönyveit továbbítja felfelé. A történet lényege a rámenősség, amivel a hatalom eljátssza az össznépi megvitatást. Az akció logikus vége ugyanis a népszavazás lenne, amelynek során az ukrán lakosság újból teljes támogatásáról biztosítja az elnöki kezdeményezéseket. Mivel május közepéig tart a megvitatás, nyáron le is lehetne bonyolítani az akciót.
Az eredményt azonban meg kell, hogy szavazza a parlament 2/3-os többséggel, ami teljességgel lehetetlen. Végrehajtják-e az alkotmánymódosítást mégis – ez az igazi kérdés, amely minden más, kisebb-nagyobb intrikát háttérbe szorít majd nyárig.
Közben Juscsenko egy erre a célra összehívott gyűlésen elindította a kampányát, ami egyébként úgyis folyik. Ami újdonságot jelentett, az a szövetségi politika tisztázása volt. Persze nem személyesen, hanem a kampányfőnök, Beszmertnij által. Roman Beszmertnij az Elnök parlamenti meghatalmazottjából (ezt a posztot most Olekszandr Zadorozsnij tölti be) a Mi Ukrajnánk kulcsszereplőjévé vált, aki a rendszerességet, a pragmatizmust képviseli az elemzők szerint a mindenféle ruhosokkal szemben. Õ fejtette ki, hogy a széles ellenzéki együttműködésnek egy témája van: a választások tisztaságának biztosítása. Egyébként Juscsenko senkinek nem akar ígérni semmit az esetleges visszalépésekért. Az együttműködésben a szavazóbizottságok szintjén pedig úgyis minden ellenzéki érdekelt. Történt utalás arra, hogy a most hatalompárti üzletemberek és bürokraták számíthatnak bűneik bocsánatára, amennyiben jól viselkednek. A Juscsenkóra legnagyobb befolyást gyakorló mérsékelt pragmatikusok tehát abból indulnak ki, hogy jövő ősszel lesz elnökválasztás, aminek a Messiás lesz a favoritja, akihez ezért a végén tömegével fognak önként csatlakozni a minden rendű és rangú politikusok. Csodálatra méltó optimizmus.
Lezajlott az egyesített szocdemek kongresszusa is, Medvedcsuk nélkülözhetetlenségének jegyében. Az keltett várakozásokat, hogy Zincsenko, aki házelnökhelyettes, valamint az Inter tévécsatorna gazdája, előzőleg a sajtó nyilvánossága előtt beszélt a párt kríziséről. Aztán magára a kongresszusra nem ment el. Medvedcsuk beszédéből érdemes kiemelni, hogy készséget mutatott a majdani hatalompárti közös jelölt támogatására; valamint azt is, hogy elég nagy hangsúlyt kapott az orosz vonal mind Oroszország (mint külpolitikai partner), mind az oroszok (mint ukrajnai kisebbség) vonatkozásában.
Az utóbbi időben az ellenzéki táboron belüli ellentétek kaptak nagyobb hangsúlyt, méghozzá a klasszikus formában, vagyis úgy, hogy a parlamentben össze-vissza szavaztak a különböző kérdésekben és egymást áztatták a vitákban.
A leginkább persze az iraki háború ügyében csaptak magasra az indulatok – újból. Az első menetben Juscsenkóék szavazataival jött össze a parlamenti többség a vegyvédelmi zászlóalj Kuvaitba való kiküldetéséhez. A második menet amiatt indult el, mert az amerikaiak nyilvánosságra hozták, hogy Kucsma önként jelentkezett az Irak-ellenes koalícióba. A radikálisok újabb kört futottak hát a nép háborúellenes hangulatát meglovagolva, újra hangsúlyozva, hogy Kucsma a Kolcsuha-ügyet akarja jóvátenni a vegyvédelmi alakulat kiküldésével. A Mi Ukrajnánk azonban végül inkább vállalta a konfliktust parlamenti szövetségeseivel, mint az amerikaiakkal. Az új világrend még csak most alakul, de az ukrán politikusok (akárcsak magyarországi kollégáik) máris helyezkednek.
Sz. K. M.
