Kristán Attila: Csak színészként tudom elképzelni magam
Isten éltesse!
Kristán Attila, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művésze a napokban ünnepli születésnapját. Mint mondja, a színház teljes mértékben kitölti az életét, bár gyermekként nem vágyott a színészetre.
– Mit jelent az Ön számára a hivatása?
– A színészet nem csupán hivatás, annál sokkal több: sajátos életstílus és életforma, kihat a családomra, a környezetemre, befolyásolja céljaimat, jövőbeli törekvéseimet. Színház, színművészet nélkül úgy érzem, nem lenne teljes az életem, és semmilyen egyéb szakmában nem tudnám elképzelni magam. A közönség varázsa először az iskolai szavalóversenyeken érintett meg, az érettségit követően aztán hamarosan az alakuló Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznál találtam magam, és talán az első sikerek inspiráltak arra, hogy a színészi pályára lépjek. Fontosnak érzem, amit csinálok, s a jövőmet is ennél a színháznál képzelem el, mert mind a szakmai fejlődés, gyarapodás, mind a színészi lehetőségek tekintetében tökéletes helynek tartom.
– Meghatározó példakép, kedvenc műfaj?
– Szűk értelemben véve nincs példaképem, de számos színészt nagyra becsülök. Ilyen Latinovits Zoltán, akinek játéka mindannyiszor Isten létezését igazolja és juttatja eszembe. Meglátásom szerint ugyanis hozzá hasonló tehetséget és kvalitást ember csak Istentől kaphat. Minden szerepet szívesen játszom, műfajilag kedvelem a változatosságot; talán azért is, mert igazából nincs alkalmunk olyan gyakorisággal színpadra lépni, mint szeretnénk. Ha tehetem, magam is szívesen megnézek egy-egy színházi előadást: jót, gyengébbet vegyesen, mert úgy tartom, tanulni mindenből lehet.
– Szabadidő, kikapcsolódás, szerelem?
– A szabadidőm legnagyobb részét kedvesemnek szentelem, aki szakmáját tekintve jogász, így a színészvilág vonatkozásában abszolút kívülálló. Ez számomra azért szerencsés, mert nemcsak az enyémtől eltérő életformát és világlátást képvisel, de egyedi szemszögből látja a dolgaimat, gyakorta meglepő realitással értékelve színészi munkámat.
Schuller András
