„Ezek a gyerekek most tehetségesek”

Április 29. – a táncművészet világnapja

2003. április 25., 02:00 , 119. szám

A nyolcvanas években még Kárpátalján is számos nívós táncegyüttes, hagyományőrző és -ápoló csoport működött, elsősorban az akkori kolhozok, szovhozok és helyi kultúrházak patronálásában. Ritka volt az olyan magyar falu, ahol legalább a szüreti mulatságok alkalmával ne öltöttek volna „magyar ruhát” az eladó lányok, széles ujjú vászoninget a legények. Az abszolút alulfinanszírozottság azonban a falusi közösségek kulturális életét is megbénította, így a legtöbb műkedvelő és hagyományőrző csoport idővel feloszlott.

A Nagyszőlősi járásban a régi „nagyok” örökségét ma már csak néhány néptánccsoport őrzi. A ritka „túlélők” egyike a hajdani nevetlenfalui Arany Kalász folklóregyüttesből „maradt” tánccsoport, amely kis híján húsz éve működik.

Csüri Anna koreográfus hatodik éve „táncoltatja” a kultúrházi „nagycsoportot” és a helyi középiskola „utánpótlás” csapatát. Vendégszerepeltek már együtt Szlovákiában, Romániában, Magyarországon, folyamatos résztvevői a járási szemléknek, falunapoknak.

– Télen az iskolában, nyáron a kultúrházban próbálunk, helyünk tehát van. Ami hiányzik, az egy saját zenekar, vagy legalább egy hordozható magnetofon – mondja Anna. – Alkalmi „zenei aláfestésre” nagyon nehéz táncolni, színpadon viszont fontos az élőzene egyedi hangulata, nem beszélve az összeszokottságról. Fontos eredmény ugyanakkor, hogy Fudella Sándor személyében immár „saját” tanítvánnyal is büszkélkedhetünk. Sándor nálunk kezdett el táncolni, később az Ungvári Közművelődési Szakközépiskolában tanult tovább és ma már ő is besegít a koreografálásba, szervezésbe.

Az egykori Ukrajna Népi Együttese címet viselő csapat ruhái, csizmái még a „kolhozidőkből” valók, a költségvetési pénzből nemcsak ezekre, de a helyi kultúrmunkások bérére se mindig telik. A május 9-i járási szemlén azonban „ott kell lenni”, a próbák tehát teljes gőzzel folynak…

A Verbőci Művészeti Iskolában működő gyermek-néptánccsoportot is elsősorban a gyerekek tehetsége, illetve tanáraik lelkesedése élteti. Kész Judit koreográfus ötödik éve vezeti a 8–15 éves gyerekekből álló együttest, mely ez idő alatt kétszer volt dobogósa a megyei gyermektáncszemlének, de színpadra lépett a tavaly nyáron megrendezett Nemzetiségek Fesztiválján is Aknaszlatinán.

– Sokat jelent, hogy mind a próbákat, mind a fellépéseket zenekar kíséri az iskola igazgatójának és néhány pedagógusának jóvoltából – mondja Judit. –Az idősebb korcsoporttal igyekszünk minden fellépési lehetőséget kihasználni, a kisebbek a helyi rendezvényeken mutatják be tudományukat. Az utaztatás költsége nagyrészt minket, illetve a szülőket terheli, mivel az iskola anyagi kereteit a fűtés, világítás, „bérezés” is jócskán kimeríti. Hogy mégis miért csináljuk? Ez a választott hivatásunk, és gazdasági helyzet ide vagy oda, ezek a gyerekek most tehetségesek, most akarnak szép, kedves dologgal foglalkozni.

Akik látták már, milyen lelkesedéssel, önfeledt örömmel lépnek színpadra a két szóban forgó csoport táncosai, miként adják szívüket-lelküket a szatmári, mezőségi, kalocsai néptáncokba, joggal vetik fel, miért nem tartja senki szívügyének (állam, önkormányzat, helyi közösség) támogatásukat. A kultúra érték – hangzik el gyakorta. De ki fog áldozni rá?

Ferenczi–Popovics

A táncművészet világnapját 1982-ben ünnepelték meg először, abból az alkalomból, hogy 1927-ben ezen a napon született Jean G. Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet nagy megújítója.