Falat festenek, hintát szerelnek

Felújítás holland segítséggel Aknaszlatinán

Április 28. és május 4. között a World Servants holland segélyszervezet szorgos önkéntesei az aknaszlatinai Szent Család római katolikus óvoda épületének belső felújításán, a kültéri játékok és egy nyári pavilon kialakításán dolgoztak. Aafko de Vries protestáns lelkészt, a csoport vezetőjét a segélyszervezetről, s az aknaszlatinai akcióról kérdeztük.

– Mikor és milyen céllal jött létre a World Servants?

– Szervezetünk azért jött létre, hogy olyan országokban segítsen, ahol nagy a szegénység és a nélkülözés. A World Servants már 15 éve működik és a világ 11 országában vagyunk jelen; 2001-től itt, Kárpátalján is.

– Tehát nem első alkalommal járnak vidékünkön?

– Korábban dolgoztunk már az aklihegyi és a királyházai óvodák felújításán, a huszti rehabilitációs központ kialakításán, most pedig az aknaszlatinai óvoda belső felújítását végezzük. Előzetesen pontos terveket, költségvetést készítünk, miután a helyi munkavezetők tájékoztatnak bennünket, hogy helyben mit mennyiért lehet beszerezni, tehát az anyagköltséget is fedezzük.

– Kik számíthatnak a segítségükre?

– Elsősorban nem állami tulajdonú intézményeket, óvodákat, iskolákat részesítünk előnyben; ezen belül is mindenekelőtt az óvodákat. Évente többen fordulnak hozzánk segítségért, mint akiket támogatni tudunk. Kárpátaljáról évi négy kérelemből például csak kettőnek tudunk eleget tenni.

– Jelenleg hányan dolgoznak az aknaszlatinai óvodában?

– Ezúttal 42-en érkeztünk Hollandia különböző vidékeiről. Vannak közöttünk tanárok, óvónők, ápolónők, háziasszonyok, gyári és kétkezi munkások. A jelenlegi csoport tagjainak több mint a fele már részt vett korábbi kárpátaljai vállalkozásainkban, elmondhatom tehát, hogy szívesen jönnek ide vissza. Úgy szervezzük a csoportokat, hogy minden munkára legyen alkalmas emberünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor sok a helyi érdeklődő, így a gyerekek részére is szervezünk programokat, valamint helyi családokat látogatunk meg, így ismerkedve a kárpátaljai szokásokkal, kultúrával.

– Felmerül a kérdés, hogy miért áldozzák erre a munkára szabadidejük egy részét, ahelyett, hogy a családjukkal töltenék azt?

– Valóban, a szabadságunk rovására jövünk, de persze jut idő a családunkra is, akik egyébként megértéssel fogadják vállalásunkat, hiszen tudják, hogy ha megadatott nekünk a segítségnyújtás lehetősége, akkor keresztényi kötelességünk élni vele.

-lia-